Pusztainé Pásti Judit: Az államositás előtt működött kereskedelmi vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 22. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

reskedelmi vállalatok állami felügyelet alá vonása a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságán keresztül. A második világháború után a kormányzat a jóvátételi és kompenzációs szállítások kapcsán - amelyeket 1945 után többek között a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsereforgalmi Rt. végzett - adott megrendeléseket a vállalatok részére. A cseh jóvátétel fejében teljes tervdokumentációval ellátott alumíniumgyárat állítottak üzembe bauxit timfölddé, illetve timföld alumíniummá alakítására építési, gép- és villamosberendezési tervekkel, a csehszlovák személyzet betanításával, továbbá az épületek építési anyagainak átadásával együtt. A Varsóban 1945. október 4-én aláírt lengyel-magyar államközi szerződéssel életbe léptetett ún. kis kompenzáció a főváros és a MÁV szénellátását szolgálta, a további lengyel kompenzációs szállítások 1946-1947 folyamán a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. és a MÁVAG kokszszükségletét biztosították. A magyar fél főleg bauxitot, esztergapadot, telefonkészüléket, kvarclámpát, keltetőgépet, rövidhullámú vevőkészüléket, elektromos mérőkoffert, gyógyszert, kefeárut és mezőgazdasági cikkeket szállított. 1945-ben látott napvilágot az Üzemi Bizottságok szervezéséről szóló 14700/1945 KKM. sz. rendelet, amely alapján a kereskedelmi társaságoknál létrehozták az üzemi bizottságokat. A közös irányítású vállalatoknál közös bizottságokat szerveztek. A magánkereskedelmi vállalatok sorsa már az államosításokat megelőzően megpecsételődött, hiszen az állami vállalatok hitelellátottságuk folyamatossága, adósság-visszafizetési terheik mellőzése, illetve a kormányzattal szembeni adó- és illetékfizetési kötelezettségeik elmulaszthatósága miatt korábban is előnyt élveztek magántársaikkal szemben. Az államosítások után az állami kereskedelem megszervezését a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium irányította. 1948-1949-ben egyes termékek, illetve terménycsoportok exportjára, importjára szakosodott állami külkereskedelmi monopolszervezeteket hoztak létre a belkereskedelmi vállalatok mintájára. Az elsőként alapítottak között volt a Mezőgazdasági Kiviteli és Behozatali Rt. (Agrimport), az Egyedárusági Cikkek Export-import Vállalata (Monimpex), a Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat (Nikexport) és a Műszaki Külkereskedelmi Vállalat (Ferunion). * * * A kereskedelmi vállalatok iratanyaga a Magyar Országos Levéltáron kívül az ország valamennyi önkormányzati levéltárában és Budapest Főváros Levéltárában kutatható. Ezen iratanyag levéltári begyűjtésére 1945 után került sor, az első begyűjtés törvényi alapját az 1950. évi 29. tvr. biztosította. A megszűnt, korábban magánkézben lévő vállalatok iratainak átvétele a magyar levéltárügy sürgős feladata volt, hiszen a háborús irat- és irattárpusztulás már pótolhatatlan károkat okozott. Tulajdonképpen az összegyűjtött iratok biztonságos elhelyezésére alakult meg 1953-ban a Központi Gazdasági Levéltár, amelyet az iratmentési feladatok befejeztével 1962-ben, tízéves működés után számoltak fel, illetve olvasztottak be a Magyar Országos Levéltárba. Az iratok többségét kitevő országos jelentőségű bankok, bányák, ipari és kereskedelmi, valamint közlekedési vállalatok a Magyar Országos Levéltár őrizetébe kerültek, míg a helyi hitel- és biztosító intézetek, vállalatok, közüzemek forrásanyagát Budapest Főváros Levéltára vette át. A levéltárak feladatkörét meghatározó, 1995. évi LXVI. törvény (Levéltári törvény) rögzítette a levéltárak gyűjtőköri illetékességét, ez alapján a Magyar Országos Levéltár az országos jelentőségű, korábban minisztériumi felügyelet alatt álló vállalatok szocialista kori dokumentumainak, illetve a jogelőd tőkésvállalatok iratanyagának átvételére és őrzésére jogosult. Budapest Főváros Levéltára gyűjtőterületi munkája szűkebb jogosítvánnyal a közüzemekre, a tanácsi irányítású, illetve önkormányzati vállalatokra, valamint a tevékenységeiket a főváros területére koncentráló vállalatokra terjed ki.