Pusztainé Pásti Judit: Az államositás előtt működött kereskedelmi vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 22. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

Szövetkezet, valamint a Futura Magyar Szövetkezeti Központi Áruforgalmi Rt. voltak vállalatalapítók. Némely esetben kereskedelmi vállalat is szerepelt cégalapítóként, pl. a Magyar Általános Árucsere-forgalmi Kft., a Magyar-Egyiptomi Kereskedelmi Rt., a Magyar-Etiópiái Kereskedelmi Kft., a Magyar Élelmiszer-szállító és Árukereskedelmi Rt., valamint a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt. E tőkeerős kereskedelmi vállalatok mögött kizárólag a hazai és külföldi pénzpiac szereplői, azaz a bankok álltak. A társasági keretek között tevékenykedő vállalatok az 1875. évi XXXVII. tc.-ben, a Kereskedelmi Törvényben foglaltak alapján végezték munkájukat és alakították ki szervezeteiket. A vállalatok kiterjedt európai, ázsiai, afrikai és tengerentúli piacokkal, képviseletekkel rendelkeztek. A külföldi piacokon az élelmiszeripari termékek, élő és vágott állatok, élő és lőtt vad mellett általában vegyipari cikkeket, textilárut, konfekcionált cikkeket helyeztek el, cserében a hazai ipar ellátására nyersanyagokat, acél- és félgyártmányokat, fenyő- és fürészárukat, személy- és haszonjárműveket, gépalkatrészeket, varrógépet, déligyümölcsöt, kávét, bőrt, méhviaszt, illetve tengeri és olajos halat hoztak be. A kormányzat az 1890-es évektől kezdve a közel-keleti, a balkáni és az afrikai piacok megszerzésével igyekezett új gazdasági kapcsolatokat kiépíteni. Az Egyiptom felé irányuló, 1912-től fellendülő export közkedvelt termékei közé tartoztak a világszínvonalú Jendrassik-motor, a speciális klímát tűrő motoros kocsik mellett az erőátviteli telepek, a szivattyúk, az öntözőművek. A mezőgazdasági kivitelt már az első világháború előtt a monopolszervezetek, az ún „egykezek" bonyolították le. Az állami akarat nemcsak közvetett módon határozta meg a külkereskedelem hazai helyzetét, fejlődési irányvonalát, hanem közvetlenül szerepet is vállalt benne. Általános tendencia, hogy kritikus gazdasági periódusokban erősödik az állami beavatkozás, hiszen „az ideális összkapitalista" magánérdekektől mentesen irányítja, koordinálja a gazdasági ágatazok fejlődését. Hazánkban az első világháború, majd az 1929-1933-as gazdasági világválság adott alapot az állam közvetlen beavatkozásának erősödésére, mivel a külkereskedelmi mérleg aktivitása a kötött devizagazdálkodás bevezetésével elmaradó hitelek miatt biztosította az ipari nyersanyagok behozatalát. A külkereskedelem ezáltal állami ellenőrzés alá került. Az állami akarat megtestesítői voltak az „egykezek", háttérbe szorítva ezzel a magánkereskedelmi vállalatokat, ez utóbbiak számára így nem maradt más lehetőség, mint újabb üzletágak felkutatása. Itt is csak addig működhettek, amíg gazdaságilag nem mutatkoztak nyereségesnek, akár az agrárexport, akár iparcikkek kivitele terén. Mivel a jelentősebb iparvállalatok minden piacon külön képviselővel rendelkeztek, a magánvállalatok a belkereskedelembe igyekeztek bekapcsolódni. „Egykéz" rendszerű vállalatként működött a Magyar Általános Árucsere-forgalmi Kft., a Magyar Bányatermék- és Fémértékesítő Rt., a Magyar Vadtenyésztők Kiviteli és Kereskedelmi Rt. és a Magyar Fa Rt. Több vállalat is kapott állami megbízást egyes termékek kizárólagos forgalmazására. A gazdaság számára nélkülözhetetlen ipari nyersanyagok egykézrendszerű elosztása az állam számára garanciát jelentett a zökkenőmentes ellátás biztosítására. Ez természetesen az élelmiszeripari nyersanyagokra is vonatkozott. 1941-ben pl. csak abban az esetben kaptak engedélyt az importőrök törökországi mogyoró behozatalára, ha igazolták, hogy az átvett mennyiség 75%-át az édesipar rendelkezésére bocsátják. A későbbiekben a Magyar Árucsere-forgalmi Intézet Rt. a Magyar Csokoládé- és Cukorkagyárak Szövetsége felkérésére a behozott mennyiség minisztérium által megállapított kulcs szerinti elosztását ellenőrizte. Az állami megrendelések államközi kompenzációs áruszállításokra is kiterjedtek, a kormány több kelet- és nyugat-európai országgal kötött ilyen megállapodásokat. Az állami megrendelések mellett, a nyersanyagok és az energia állami elosztása képezte a beavatkozás fő irányvonalát, amely különösen a háború alatt volt jellemző, másik intenzív módja volt a ke-