Pusztainé Pásti Judit: Az államositás előtt működött kereskedelmi vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 22. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

Az évtized második felében tapasztalható mérsékelt gazdasági fellendülés hatására az ipari termelés 1929-ben több mint 12%-kal volt magasabb, mint 1913-ban, termékszerkezet-váltásról azonban nem beszélhetünk sem az iparban, sem a mezőgazdaságban. A behozatali tilalmak és a kirekesztő vámok a korábban hiányzó vagy gyenge iparágak fejlődésének kedveztek, például a textiliparénak, amely az évtized végére megháromszorozta termelését. Történt mindez akkor, amikor Nyugat-Európa már régen túljutott az ipari forradalom első hullámán, az akkor vitathatatlanul húzóágazatot képviselő textilipar hihetetlenül gyors fejlődésén, és ekkor az ipari forradalom második nagy szakaszának haszonélvezőjeként új energiahordozók, a kőolaj és az elektromos energia birtokában új alapanyagok, az acél, a vasbeton és az alumínium felhasználója volt. Ezeken a területeken olyan korszerű technikai vívmányok honosodtak meg, mint az autó, a repülőgép, a drót nélküli távíró és a rádió, valamint új iparágak váltak meghatározóvá, többek között a vegyipar, az elektromos ipar, az autógyártás és a repülőgépgyártás. A könnyű-, textil-, bőr- és papíripari ágazatok felfutása az 1920-as évek második felében nem tekinthető hazai sajátosságnak. A szomszédos országok a népszövetségi konferenciákon megfogalmazott szabadkereskedelmi elvvel ellentétben hasonlóképpen az elzárkózó politika jegyében elmaradt iparágazataik importhelyettesítő fejlesztését támogatták. Ez a gazdaságpolitikai irányvonal különösen az exportban okozott nehézségeket, hiszen az importhelyettesítő iparosítás egyfelől csökkenti, másfelől viszont éppen megnöveli az importot - az exportnehézségek így a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának hiányát idézték elő. A külkereskedelmi mérleg deficitje és a külföldi tőketörlesztések hátrányosan érintették a fizetési mérleg egyensúlyát, ami erősen megnövelte az országok adósságállományát. Magyarországon az 1920-as évek végére állandósult a cserearányok erőteljes romlása, 1929-ben, egy évtizeddel a háború befejezése után az országnak ugyanolyan értékű importcikkért a korábbinál 10-20%-kal több terméket kellett exportálnia. Az 1929-1933-as gazdasági világválság alapjaiban rázta meg a magyar gazdaságot. A jelentős kiviteli felesleggel rendelkező országban a válság egy csapásra felszínre hozta a mezőgazdaság elmaradottságát, azaz a gépesítés hiányát, a termelés magas önköltségét, a mezőgazdasági támogatás alacsony mértékét, a szűk belső piacot és a szemtermelés túlsúlyát. A gabonaárak jelentős mértékben csökkentek, a búza nagykereskedelmi ára az 1924-1928 közötti évek átlagához képest 1933-ra a harmadára zuhant. A növényi eredetű termékek áresése a válság alatt 54%-os, az állatok és állati termékek árcsökkenése 48%-os volt. Az 1929-1933-as gazdasági válság a magyar gyáripar ágaiban nem egy időben és nem egyforma intenzitással hatott. A termelés leginkább a vas- és fémipar, a gépgyártás, az építőanyag- és faipar területén esett vissza, 1932-ben az 1929. évi 52%-ára. A hitelezők sietve mondták fel a rövid lejáratú hiteleket, az adósok többsége fizetésképtelenné vált. Magyarország 4,3 milliárd pengős külföldi adósságának jelentős része rövid lejáratú hitelekből tevődött össze. A hitelek folyósításától megfosztott, a gazdasági válság hatásától fulladozó kelet-európai országok számára olyan pénzügyi megoldások bevezetése vált létfontosságúvá, mint a bankzárlat, a külfölddel szemben fennálló tartozások kifizetésének felfüggesztése vagy a kötött devizagazdálkodás bevezetése. Ez utóbbi a nemzeti valuták szabad átváltását szüntette meg, és a deviza ki-, illetve befizetéseket a nemzeti bankok hatáskörébe utalta, amivel a külkereskedelmi tevékenység állami felügyelet alá került. 1931. december 22-én a kormány teljes transzfermoratóriumot rendelt el, amivel hivatalosan is beszüntette a külföldre irányuló kifizetéseket. A Nemzeti Bankban létrehozták az ún. Külföldi Hitelezők Alapját, ide fizették be a magyar adósok külföldi tartozásaikat és egyéb kifizetéseiket, amelyek továbbításáról a bank gondoskodott. A kereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítására az egyetlen járható út a behozatal radikális korlátozása maradt. 1930-1934 között ismét a vámvédelem eszközéhez nyúltak a környező államok mindegyikében, azaz megtiltották a belföldi termeléssel előállítható termé-