Pusztainé Pásti Judit: Az államositás előtt működött kereskedelmi vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 22. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

a vezető szerepet. A textilipar a protekcionista vámrendszer miatt tengődött, töretlen felfutása az 1920-as évektől vált érzékelhetővé. A dualizmus és az ország gazdasági fejlődésének, egyúttal a hazai tőkés gazdaság 1945 előtti százéves történetének legdinamikusabb időszakát az 1887-1898 közötti évek jelentették. A Monarchia közös piaca a gazdaság bázisa maradt az első világháború végéig, ugyanakkor az 1880-as évektől - elsősorban Németországgal - megerősödtek a vámkülföldi kereskedelmi kapcsolatok. 1913-ban annak egyharmad része, a Monarchián kívüli tőkeimportnak pedig csaknem fele Németország felé irányult. Az árubehozatal növekedése ellenére a századforduló után a német tőkeimport erősen visszaesett. A magyar gazdaság tőkeellátásában Franciaország mellett Anglia, Hollandia és Svájc szerepe növekedett. A hazai bankrendszer fokozatosan függetlenedett a külföldi tőkétől, hiszen a századfordulón a vezető pénzintézetek részvényeinek többségi, 55%-os külföldi érdekeltsége mellett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Rt. már magyar tőkecsoport tulajdonában volt. A Rotschildbankcsoporthoz tartozó Magyar Általános Hitelbank Rt.-nél a magyar nagytőke egyre növekvő szerephez jutott, a külföldi tőke szerepe inkább a nagybankok második vonalába tarozó, újabb alapítású Magyar-Olasz Bank és az Angol-Magyar Bank esetében volt domináns. Az 1890-es években a fizetési mérleg vámkülföldi viszonylatban egyensúlyban volt, mind a külkereskedelem, mind a tőkeforgalom pozitív mérleggel zárt. Az első világháború előtt növekedett a külkereskedelmi mérleg hiánya, de a fizetési mérleget a kivándorlók hazaküldött pénzei még egyensúlyba hozták. Az ország birodalmon belüli fizetési mérlege egy-két évtől eltekintve hiányt mutatott. Ezt az áru- és idegenforgalmi mérleg hiánya, valamint az Ausztriának kifizetett kamatok és osztalékok okozták, és ezen sem a tőkeforgalom pozitív mérlege, sem az Ausztriában dolgozó magyar állampolgárok átutalásai nem segítettek. A századforduló után a tengerentúli országok fokozódó gazdasági térnyerése következtében a Monarchia örökös tartományai maradtak a magyar agrártermékek biztos piacai, amelyeken az 1906. évi agrárprotekcionista vámok bevezetése következtében monopolhelyzethez jutottak - cserében iparcikkeket, félgyártmányokat kapott az ország. A közös vámterületek nyújtotta komparatív előnyök érvényesültek a magyar gazdaságban is, mert csak olyan termékeket gyártottak, amelyek előnyösek voltak számára. Az összforgalom háromnegyed része vámbelföldön zajlott, a kivitel kilenctizedét nyersanyag, félgyártmány és élelmiszeripari termék tette ki, a behozatal kétharmada iparcikkekből, ezen belül mintegy 31%-a textíliából állt. A századfordulót megelőző évtizedben, a tőke és a termelés koncentrációjával párhuzamosan alakultak ki az ipari monopóliumok. A világháború előtti évtizedben 56 osztrák-magyar és 26 magyar kartell működött. Ezek versenykorlátozó szándéka idővel a fejlődés gátjává vált, de folyamatosan működtek a Nehézipari Központ (NTK) 1947. évi megalakulásáig. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával mintegy két évszázados gazdasági kapcsolatrendszer szűnt meg. Elveszítve a birodalom egységes piacát, közös pénzét és hitelrendszerét, az ország gazdasága minden átmenet nélkül kikerült a világpiacra, így a továbbiakban felértékelődött a külkereskedelem szerepe. A trianoni területvesztések után az iparosodottabb, de zömében nyersanyag-behozatalra szoruló gazdasági ágak maradtak magyar területen. Az ország gazdaságának általános helyzetét az új határok között is a mezőgazdaság határozta meg. Az első világháború előtt a nemzeti jövedelem 58%-át a mezőgazdaság termelte meg, az ipar részesedése 28%, a kereskedelemé és a közlekedésé pedig 14% volt. Az agrártermékek és agrár iparcikkek világpiaci elhelyezése a behozatali szükségletek biztosítása miatt létkérdéssé vált. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Monarchia vámkülföldivé vált örökös tartományai, Ausztria és Csehország világpiaci áron és nem liszt, hanem gabona formájában vették át a magyar gabonát, amivel a malomipart is válságba sodorták, hiszen a megmaradt 65 millió mázsa őrlőkapacitás számára az ország szántóterületein legfeljebb 20-28 millió mázsa gabona