Pataki Józsefné: Gumiipari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 21. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Az első gumigyártással foglalkozó üzemet Angliában hozták létre 1825-ben, de a gumiipar születésnapját 1839-től, a vulkanizálás szabadalmának bejelentésétől számítjuk. A kiegyezés után Magyarországon is megkezdődött a gyáripari fejlődés, amelyet azonban 1873-ban egy több évig elhúzódó pénzügyi válság, valamint a Monarchia területén belüli védővám hiánya nehezített meg. A kormány ebben a helyzetben az állami ipartámogatás eszközéhez folyamodott, amelynek következtében az 1880-as évektől újabb gazdasági fellendülés bontakozhatott ki.

1 1881 és 1907 között négy ipartámogatási törvény is született, amelyek adó- és hitelkedvezményeket, állami megrendeléseket, esetenként pénzügyi támogatást, állami szubvenciót biztosítottak az újonnan alakuló vállalatok számára. Az új gazdaságpolitika ezen kívül megkülönböztetett figyelmet szentelt az olyan kezdeményezések felkarolására és támogatására, amelyek a technika legújabb vívmányait alkalmazták vagy itthon addig még nem gyártott cikkeket állítottak elő. A 19. század utolsó éveiben a magyar ipar sem nélkülözhette a hazai gumigyárak létesítését. A magyarországi vasút, a bányászat, a gépipar, a járműipar, de a mezőgazdaság fejlődésének is fontos tényezőjét képezte a gumi, pontosabban a műszaki gumiáruk nagyüzemi előállítása. Ezen új igények kielégítésére alakult meg - még a pénzügyi válság idején, 1877-ben - Schottola Ernő és Neoschil Alajos ruggyanta és gépszerkereskedő közkereseti társasága Budapesten, amely bizonyos tekintetben a későbbi Magyar Ruggyantaárugyár elődvállalata volt. A vállalkozás eleinte külföldi termékek magyarországi forgalmazását tekintette elsődleges feladatának, azaz túlnyomórészt kereskedelmi tevékenységet folytatott. Az új gyárak részére biztosított állami kedvezményekről szóló 1881. évi XLIV. törvénycikk

2 viszont megadta a végső lökést ahhoz, hogy Schottola 1882. február 17-én önálló céget alapítson, és gumigyártás céljából megvásároljon a Kerepesi úton egy 6773 négyszögöl nagyságú gyártelepet. Ez a gyár a korabeli beszámolók szerint még kezdetleges körülmények között működött, újnak nevezhető gumiipari termékeket ennek megfelelően nem volt képes előállítani. Tulajdonosa így a törvény alapján járó állami kedvezményeket is csak hoszszas küzdelem árán, 1890-ben volt képes megszerezni (tíz évre). A rákövetkező évben azonban a bécsi Oesterreichisch-Amerikanische

3 Gummifabrik AG - amelyet nem a hazai gumigyártás, hanem a már kialkudott állami kedvezmények csábítottak -, kihasználva a gyáralapító Schottola forráshiányos helyzetét, megszerezte a gyártelepet. Schottola Ernő a gumiárugyártással felhagyva a továbbiakban jól felszerelt kötszer- és vattagyárat üzemeltetett, továbbá orvosi segédeszközök árusításával és javításával foglalkozott. Azonban az alapítás érdemét megörökítette későbbi cégpapírjain, amelyeken a gumigyártás meghonosítójának titulálta önmagát. A Magyar Ruggyantaárugyár Rt. (MRG) így osztrák tőke kezdeményezésére alakult meg 1890. december 31-én, a Schottola-féle gyártól tulajdonképpen függetlenül. 1891 novemberében a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával az MRG a ruggyanta-, guttapercha- és azbesztárut gyártó Schottola Ernő-féle budapesti cég jogutóda lett, megszerezve mind az állami kedvezményeket, mind a Kerepesi úti telepet is. Az alapításban részt vett az éppen a hazai iparvállalatok támogatására frissen létrehozott Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank Rt. is, a részvények többsége (67%) azonban az osztrák cég tulajdonában maradt. A gyár rekonstrukciója és továbbfejlesztése az állami megrendelések hosszú távú biztosításával, valójában ahhoz kötötten, annak ütemében történt. Az új üzem legnagyobb felvevőpiaca az állami feladatként kezelt vasútépítés zászlóshajója, a Magyar Királyi Államvasutak Rt. (MÁV) lett. Először 1890-ben biztosította négy évre szólóan szerződés, hogy a vasút gumialkatrész-szükségletének jelentős hányadát a Kerepesi úti gyár elégíti ki. Az egymásrautaltság hosszú távú együttműködést eredményezett: előbb 1894-ben, majd 1899-ben újabb öt-öt évre hosszabbították meg a felek az alapszerződést. Az MRG rövid idő alatt a magyar gumigyártás vezető vállalatává vált. Elsőként vasúti ütközők, fékberendezési gumicikkek, tárcsák, lökéshárítók és tetőfedőlemezek gyártása indult meg, majd megkezdődött a kerékpárgumik (1893-tól), a keménygumi (1902-től) és a Pálma gumisarok (1909-től) előállítása. A biztos állami megrendeléseken nyugvó előnyös piaci helyzetnek azonban ára volt: a magyar állam feltételként kikötötte, hogy a gyártó profitja egy részét köteles fejlesztésekre, valamint új termékek bevezetésére fordítani. Bár e feltételek teljesítése az osztrák vállalatnak semmiképpen nem állt érdekében - hiszen a magyar gyár az új termékek megjelenésével konkurenciát jelentett az osztrák üzem áruival szemben -, mégis teljesítenie kellett azokat, ha nem akarta elveszíteni az állami támogatásnak is beillő megrendeléseket. Az új termékek előállítása magyar szakemberek tervei alapján külföldi technológia és szabadalmak alapján indult meg. Az újdonságok eladhatóvá tétele érdekében pedig az MRG sajátos üzletpolitikát alakított ki, miszerint a kereslet növelését is saját feladatának tekintette. Ennek szellemében járt el például a kerékpárgumik esetében: a gyár támogatta és népszerűsítette a kerékpársportot, ezen kívül a versenyzőket ingyen gumikkal látta el. 1895-ben indult meg a gyárban a játékkészítés (főként gumilabda és -baba), amelyet osztrák és német üzlettársak bevonásával sikerült rövid időn belül nyereségessé tenni. Az 1896-ban megrendezett budapesti millenniumi kiállításon a vállalat 1 A történeti bevezető PÉCSI Vera-PETÖ Iván: A magyar gumiipar története, valamint SZÉKELY András: A Ruggyantaárugyár 75 éves története című könyvek alapján készült. Ahol nincs jelezve más forrás, ezeknek a könyveknek az adataira támaszkodom. (S. E.) 2 Az első iparfejlesztési törvény 15 éves adómentességet biztosított azoknak a gyáraknak, amelyek a technika legújabb vívmányainak megfelelő gépekké! rendelkeztek, és Magyarországon addig elő nem állított cikkeket gyártottak. A kedvezményekkel bizonyos illetékek fizetése alóli felmentés is együtt járt. Az „amerikai" jelző mindössze arra utalt, hogy a nyersanyagot Latin-Amerikából importálták, tehát nem amerikai tőkerészvételt jelent.