Pataki Józsefné: Gumiipari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 21. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS

bemutatta új termékeit (kerékpárgumi és játékok), amelyekért nagy állami elismerésként aranyéremmel tüntették ki. Hasonló eredményt - oklevelet - hozott résztvétele az 1900. évi párizsi világkiállításon is. Megjelenése a rangos termékkiállításokon végül jelentős és állandó keresletet teremtett a gyártmányai iránt mind a tengerentúlon, mind az európai kontinensen. A vállalat fejlődésében jelentős szerepet játszott, hogy 1907-ben, az utolsó állami ipartámogatási törvény keretében tizenkét évre (1918-ig) újabb kedvezményeket kapott az MRG, igaz, szigorú feltételek betartása mellett. 1904-ben alakult meg a Wiener Bank Vérein védelme alatt, berlini székhellyel az Osztrák-Magyar Kaucsukkartell (Verband der Oesterreichisch-Ungarischen Kautschukwaren Fabriken), az osztrák gumigyárak által támasztott verseny kiéleződésének megakadályozására. Az egyezmény megszabta a termelés mennyiségét, és szabályozta az eladási árakat. Az érintett gyárak felosztották maguk között, hogy ki milyen speciális cikkeket gyártson. Az MRG 1904-től 1915-ig volt a kartell tagja. Ez idő alatt tovább nőtt a tekintélye, javultak üzleti lehetőségei, aminek következtében további tőkeemeléseket tudott végrehajtani (1913-ban 4,5 millió korona volt az Rt. alaptőkéje). Az üzem immár minden tekintetben meghatározó nagyvállalattá vált. 1909-ben alakult meg a Ruggyantaárugyár első leányvállalata, a Pálma Kaucsuk Rt., amelynek vezetésével Rechnitz Béla, az MRG vezérigazgatója Rosenthal Zsigmond bőrkereskedőt bízta meg. Az eladási szervezet összes részvénye felett az MRG rendelkezett; feladata a gumisarok gyártásának és forgalmazásának megszervezése volt, ami olyan jól sikerült, hála a nagyszabású reklámkampánynak, hogy a Pálma kifejezést a köznyelvben a gumisarok szinonimájaként használták. 1911-től kezdte meg a gyár az autógumik gyártását, amivel az MRG később világhírű lett. 1913-ban hozták létre a Tauril Pneumatik Rt.-t Budapesten és Bécsben, amely az MRG eladási szervezeteként kezdte meg működését. A gyár legfőbb cikke az 1912-ben piacra dobott új magyar termék, a Tauril pneumatik volt. Ugyanebben az évben hozták létre a Budapesti Automobil Közlekedési Rt.-t, más néven Autótaxit, amely bérkocsik üzemeltetésére Budapest székesfővárostól negyven évre szóló engedélyt kapott. 191 l-ben jött létre a Cordatic Magyar Gumiabroncs Rt., az MRG leányvállalata, amelynek feladata a pneumatíkok forgalmazása lett. Az első világháború idején a gumiipart illetően a termelést legérzékenyebben a nyersanyagellátási gondok érintették: az ország gyakorlatilag el volt vágva a beszerzési (dél-amerikai) forrásoktól. Az MRG is csak fél üzemmel dolgozott, mivel a játék- és sarokgyártást szüneteltették. Ezek a problémák a szakemberek figyelmét a pótanyagok alkalmazási lehetőségei felé fordították. Dorogi István mérnök irányításával olyan új technológiát dolgoztak ki és szabadalmaztattak, amellyel a műgumiból keménygumit állítottak elő. Ez a termék a gyár egyik legkeresettebb cikke lett, amely később a német tengeralattjárók gyártásánál is nélkülözhetetlennek bizonyult. Az ország elzártsága miatt ugyancsak gondot okozott a kapcsolattartás a külföldi érdekeltségekkel és akadályokba ütköztek a színfalak mögött zajló részvénypiaci ügyletek is. A háborús konjunktúra a gumiiparban is érvényesült, az állami megrendelések összege egyre nőtt, a pneumatik iránti kereslet pedig különösen jelentőssé vált. Mindezek ellenére a Ruggyantaárugyár pénzügyi helyzete - főként az infláció, a nyersanyaghiány, a fluktuáció (hadiszolgálat) és az elsietett beruházások miatt - megingott. A vállalat eladta az Autótaxinál jegyzett részvényeit, és több más érdekeltségétől is megvált. 1915-től az állam közvetlenül szabályozta a termelést, egyre szélesebb körben rendelték el a különböző anyagok zárolását, bevezették az állami kiutalás rendszerét, ami fokozatosan a központosított anyaggazdálkodás kialakulásához vezetett. 1916 márciusában a gumi zárolását is elrendelték.

4 Mindazonáltal a következmények csak jóval később, az 1920-as évek elején jelentkeztek. A háború után a gazdaság minden szektora nagy megpróbáltatások elé nézett, mivel az ország kiszakadt a korábbi monarchiái gazdaság önellátó egységéből, és minden átmenet nélkül erőteljesen külkereskedelemre utalt országgá vált. Az MRG a háborút követő forradalmakat, politikai rendszerváltozásokat tulajdonképpen nagyobb anyagi veszteségek nélkül vészelte át (korábban ugyanis minden részvényt igyekeztek pénzzé tenni). Az igazi megpróbáltatások valójában az 1920-as évek elején érték a vállalatot, amikor a korábbi kormányzati gazdasági döntések eredményei jelentkeztek. Az infláció, a külső kapcsolatok elvesztése, a fokozódó belföldi verseny (lásd alább), a stabilizáció érdekében bevezetett súlyos adók és a Monarchia felbomlása miatt bekövetkezett piacvesztés a gumigyárakat (is) nehéz feladatok elé állította. Az 1920-192l-ben, a magyar ipar fejlődésének megindulásával több új gumiipari vállalat is alakult, nevezetesen: a Dr. Dorogi és Társa Gumigyár Rt. (a korábban a vállalatnál előbb mérnök, majd gyárvezető-műszaki igazgató Dorogi István és Tuschák Imre vezérigazgatósági titkár közös albertfalvai cége), a Hungária Gumigyár Rt. és a Hungária Gumiárugyár Rt. (korábbi névváltozatai: Magyar Gomb és Műanyaggyár, majd Magyar Gomb- és Gumiárugyár). Az MRG vezetése, félve a belső versenytől, megpróbálta a Dorogi-féle gyárat megszerezni részvényfelvásárlás útján, azonban ennek - időleges - elmaradása után is biztosítani tudták a gyártási üzemágak elhatárolását. A Dorogi-féle gyár Dorco márkanevű csipogó és felfújható gumijátékokkal, illetve gumitalpú vászoncipőkkel jelentkezett a magyar piacon. A cég 1923-ban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank segítségével részvénytársasággá alakult át. 1925-ben sikerült az MRG-nek nagy mennyiségű részvényt jegyeznie a Dorogi-gyárban, ami csök4 BÉREND T.-SZUHAY, 1973.132.