Németh Kálmánné: Az államosíítás előtt működött villamosenergia- ipari és áram- szolgáltató vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 16. Budapest, 2005)

Bevezetés - a magyarországi villamosenergia-ipar rövid története

állam - ezen segítendő - még 1931-ben törvényt hozott a villamosítás fejlesztéséről, amely nagy kedvezményeket biztosított a villamos monopóliumok számára. Ennek ellenére a lassú fejlődés főként közvetlen állami beruházás eredménye volt: az 1933 és 1938 között villamosított 180 község közül 105-öt állami vállalat, a Győri Ipartelepek Rt. villamosított. A lakossági áramfogyasztás viszonylagos csökkenése mellett nem jelentett piacbővülést sem a mezőgazdaság, sem a közlekedés mérsékelt villamosenergia-felhasználása. A vasúti közlekedés területén egyedül a Budapest-Hegyeshalom vonalat villamosították az 1934-re. A gyáripar villamosítása az 1930-as években jelentősen növekedett. Elsősorban ennek köszönhetően, az 1929-es termelést 100 százaléknak véve, 1938-ban 158 %-os volt hazánk villamosenergiatermelése. Ebben az időszakban az állam (Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai telepe) és a főváros (Elektromos Művek kelenföldi telepe) erőművei mellett a legnagyobb szénbánya-monopóliumok játszottak vezető szerepet a villamosenergia-termelésben. így a Magyar Állami Kőszénbánya Rt. tatabányai erőmüve, mely a Balaton-felvidék, Veszprém vármegye és az egész Közép-Dunántúl villamos-energia ellátója volt. A Salgótarjáni Kőszénbánya erőművei saját körzeteik (Észak-Magyarország) ellátásán kívül a Hungária Villamossági Rt.-nek is szállítottak villamos energiát. A győri programmal (1938) meginduló ipari fejlődés szükségszerűen megkövetelte a villamosenergia-termelés növelését. A megelőző időszakban (1933-1938) fellendülő ipari áramfogyasztás 1938 után egyre inkább az ipari fejlődés függvényévé tette az energiatermelést. Mindez viszont jelentősen befolyásolta a villamosítás ütemét. 1939-ben az áramtermelés 20%-al nőtt ugyan, de az ekkor villamosított községek száma nem volt ezzel a növekedéssel arányban. Az összkép pedig - a két bécsi döntéssel visszacsatolt területek helyzeténél fogva még ennél is rosszabb volt: az ország 6509 községéből 4867 nem volt villamos energiával ellátva. Történtek lépések - elsősorban az erdélyi területeken - új villamos-erőművek létesítésére. így jött létre a Keletmagyarországi Villamossági Rt. (állami és olasz tőkeérdekeltséggel), valamint erős állami érdekeltséggel a Székelyföldi Villamossági Rt. (mindkettő részletezését ld. a fond bevezetőjében.) Az ipar növekvő szükségletéhez kapcsolódtak a korszak legnagyobb beruházásai. Már 1938ban megkezdődtek a tárgyalások a egy, a rózsaszentmártoni lignitbányára épülő centrálé építésére. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. hamarosan megszerezte ezt a korábban jelentéktelen bányát. Az erőművet 75 000 kilowatt teljesítőképességűre tervezték, 1940-ben fogtak hozzá a kivitelezéséhez, és 1943-ra tervezték átadását. Az építkezés elhúzódása következtében az erőmű a világháború végéig nem üzemelt.