Németh Kálmánné: Az államosíítás előtt működött villamosenergia- ipari és áram- szolgáltató vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 16. Budapest, 2005)
Bevezetés - a magyarországi villamosenergia-ipar rövid története
A háború időszakában a második legnagyobb centrálét az Egyesült Izzó építette Ajkán, amelynek elsődleges funkciója a Magyar Bauxitbánya Rt. épülő timföld-, és alumíniumgyárának áramellátásának biztosítása volt. A háború éveiben a hadiipar rohamosan növekvő villamosenergia-szükségletét csak úgy lehetett kielégíteni, ha más fogyasztási csoportokkal rovására áramkorlátozásokat léptetnek életbe. Ez elsősorban a magán- és közvilágítást érintette, de 1943-ban már a hadiiparban jelentősebb szerepet nem játszó iparágak villamosenergia-fogyasztását is csökkenteni kellett. A csökkentés mértéke az egyes iparágakban 5-15%-os volt. Háborús intézkedésként az erőművek kapacitását jelentősen megnövelték. Az Elektromos Művek centráléjának teljesítményét 166 ezer kilowattról 280 ezerre; a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai erőművének teljesítményét 63 ezer kilowattról 108 ezerre; a Tröszt újpesti erőművét 15 ezer kilowattról 25 ezer kilowattra stb. A villamosenergia-termelés 1938 és 1943 között 63%-al emelkedett. Az 1929-1938 közötti 58%-os növekedéssel összevetve, a növekedés évi üteme mintegy megkétszereződött. A villamosenergia-termelés növekedése a háborús gazdaságnak megfelelően a hadiipart szolgálta és a községek villamosításának üteme tovább lassult. Az a tény, hogy az energiatermelő telepek kapacitása jelentősen kibővült, fontos volt az ország további gazdasági fejlődése szempontjából. A villamosenergia-ipart 1944-45-ben ért háborús károk azonban újabb jelentős visszaesést okoztak. Az iparág háborús kárainak összege 1938. évi pengő értékben 88 milliót tett ki. A kárt szenvedett telepek átlagos kapacitásvesztesége 42,4%-os, míg az összes többi iparág átlagos vesztesége 24,8%-os volt. A villamosenergia-termelés a háború után a széntermelés szünetelése miatt jelentősen visszaesett. 1944 végétől 1945 májusáig a széntermelés majdnem teljesen szünetelt. A súlyos szénhiány miatt 1945 tavaszán a főváros iparát energiával ellátó Kelenföldi Erőmű - melynek berendezése teljesen sértetlen volt - üzemen kívül állt. A Bánhidai Erőmű pedig, melynek szénellátását a közel fekvő Tatabánya és a kiépített drótkötél-pálya összeköttetés biztosította, ugyancsak nem tudott áramot szállítani Budapestre, mivel a távvezeték a harcok alatt megsérült. 1945 végén az ország havi összes széntermelése 400 ezer tonna volt. Pusztán a villamosenergia-termelés és a vasút havi szénszükséglete elvitte volna ennek a mennyiségnek a felét, így a lakossági és egyéb iparági szénellátás nem lett volna biztosítható.
