Nyulásziné Straub Éva: Magyar Országos Levéltár 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium : Második, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 15. Budapest, 2003)

Bevezetés

BEVEZETÉS Az Országos Levéltár fennállásának 200. évfordulója tiszteletére jelentette meg első alapleltárát, amelyben a történeti korszakfelosztás akkori elveinek megfelelően, mint az 1526 előtti gyűjtemény folytatása, az 1526 utáni gyűjtemény megnevezéssel illették az addig Újkori gyűjteménynek nevezett iratanyagot. A gyűjtemény legkorábbi eredeti irata 1526-ben kelt, egyes fondjai, folyamatos gyarapodás révén napjainkban keletkezett iratanyagot is tartalmaznak. Számos esetben 1526 előtti dátum is szerepel a fondokban, ezek az iratok minden esetben másolatok, amelyek családi iratok között, vagy történészek hagyatékában maradtak fenn. Az 1526 utáni gyűjtemény magját a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályán kialakított ún. Törzsanyag alkotja. A proveniencia elvének magyarországi elfogadása előtt kezdte meg a történeti értékű anyagok gyűjtését a Magyar Nemzeti Múzeum. Az 1876-tól tömegesen átvett iratokat - a családi letétek kivételével - egy egységes időrendi sorozatba kívánták beosztani. Munkaerő hiány miatt a munka lassan folyt, ezért elsőször a kisebb irategyüttesek besorolásával kezdték meg a munkát. A Levéltári Osztály 1882-es megalakulása után tovább folyt ez a rendezési elv, annak ellenére, hogy ekkorra már heves szakmai vitát váltott ki az iratokat összefüggéséből kiemelő rendezési elv. A századfordulóra hazánkban is elfogadottá vált a proveniencia elvén alapuló levéltári rendezési elv, és ezzel megszűnt az egységes időrendi sorozat tovább építése, illetve megkezdődött a nagyobb családi anyagok és egyes tárgyi csoportok kiemelése az időrendi sorozatból. (Az időrendben sorolásukkor eredeti rendjüket vesztett családi levéltárakat ekkor ebben a rendben megtartva emelték ki, és csak az 1970-es években kezdődött meg a 10 csomót meghaladó levéltárak eredeti rendjének rekonstrukciója.) A Törzsanyag nak nevezett időrendi sorozat „lebontása" aMNM Levéltári Osztályának 1927-es Országos Levéltárba költöztetése után tovább folytatódott. 1934-ben a MNM Levéltári Osztályát és az Országos Levéltárat szervezetileg összevonták, ami azt is jelentette, hogy az Országos Levéltár nem kormányhatósági iratait összevonták a Levéltári Osztály hasonlójellegű irataival. A Törzsanyag teljes felszámolása továbbra is fontos levéltárosi feladat volt, amely többszöri kényszerszünet után 1965-ben vett egy utolsó nagy lendületet, és a munka lezárását az 1977-ben megjelent repertórium jelezte. A repertórium bevezetőjében ez utóbbi átrendezést irányító és a munka túlnyomó részét végző Iványi Emma sorait idézem az alábbiakban Az 1526 utáni gyűjtemény jellege az átrendezés után című alfejezet végéig, azaz három alfejezeten keresztül. A gyűjtemény kialakulása és változása 1965-ig A Levéltári Osztály anyagának az Országos Levéltárba való bekerülése után sokáig megmaradt az anyag múzeumi eredetének emléke, s az 1526 utáni gyűjtemény ismertetésekor ma is mindig rámutatunk erre. Az Országos Levéltár az 1930-as évek közepétől kezdve eleinte óvatosan, bizonyos tartózkodással kezelte a kapott gyűjteményt. Apránként emelte ki belőle a hatósági, hivatali, családi, Mohács előtti iratokat (ld.: R 224 bevezetésében). Ugyanakkor fokozatosan tett hozzá a saját hatósági és családi levéltáraiban el nem helyezhető kisebb gyűjteményeket. 1928-tól itt helyezték el Újkori iratok cím alatt, évrendben, az Országos Levéltár tulajdonába került azon iratokat, amelyeket addig a Neoregestrata Acta sorozatnak egy külön számmal megjelölt fascikulusában tartották. Az alapleltár készítésekor (1956) ez a Törzsanyaghoz hasonlóan vegyes sorozat az 1945 előtti növedék címet, 1959-ben pedig az R 225 törzsszámot kapta. 1945 után új sorozatban gyűlt a növedéknek meglevő fondokba el nem helyezhető - olykor csak el nem helyezett - része. Az alapleltárban ez a sorozat az 1945 utáni növedék címet, 1959-ben pedig az R 226 törzsszámot kapta. Anyaga 1974-ben való lezárásáig kb. 2000 tételre szaporodott fel. [Az Országos Levéltárban a szekció beosztást, azon belül a fond és állagszámok rendszerét 1959-ben vezették be. Ekkor lett az 1526 után gyűjtemény az R szekció, a Múzeumi törzsanyag kapta a 224-es, továbbá az előbb említett 1945 előtti gyarapodás a 225, ill. az 1945 utáni gyarapodás a 226-os fondszámot. ] Az 1526 utáni gyűjteménynek 1945 után kialakult állapotát az 1950-ben megjelent alapleltár és az 1959-ben készült fondjegyzék rögzíti. Utóbbi szerint ekkor a gyűjteménynek 270 fondja volt, terjedelme pedig 128 iratfolyómétert tett ki. Akkor a Kossuth gyűjteményen és az1945 utáni növedéken kívül kevés fondnak volt külön segédlete. Éz a helyzet az utóbbi 20 év alatt [1960-as - 1970-es évek] kedvezően megváltozott. 1959-ben, a hazai fondelmélet kialakulásának még kezdeti, bizonyos tekintetben „kísérleti" évében különösen ez a gyűjtemény telt meg sok olyan apró személyi fonddal, amelyet ma már nem állítunk fel. Az átrendezések során nagy részük máshova került s mint önálló