Nyulásziné Straub Éva: Magyar Országos Levéltár 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium : Második, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 15. Budapest, 2003)

Bevezetés

fond megszűnt, de kényszerűségből néhány kis fond így is megmaradt: máshová nem tehető, s összevonásuk nem lehetséges. Ezek főleg XIX. századi anyagot tartalmaznak, túlnyomórészt vékony papír felhasználásával készült magániratok, így a kis fondokban viszonylag sok fér el. A szekció anyaga állandóan nő, így feltehető, hogy ezeknek terjedelme is megváltozik Az 1526 utáni gyűjtemény 1963. október 1-jei állapotát rögzíti az a minden legkisebb raktári egységet felsoroló, áttekintő raktári jegyzék, amely ma már. . . az átrendezések folytán elavult. Ez a jegyzék már 299 fondot tartalmaz. A fondok szaporulatát 1959 és 1963 között nemcsak az új szerzemények elhelyezése okozta, hanem a Múzeumi Törzsanyagnak kezdődő átrendezése, ahonnan több, addig évek szerint szétszórt önálló gyűjtemény került ki (ld. R 224 bevezetését). Ezzel párhuzamosan a szekció néhány fondja megfelelő helyre, más szekciókba került. Az 1960-as évek alapján az 1526 utáni gyűjtemény nem nyújtott egységes és megnyugtató képet. Apró tükre volt az Országos Levéltár szinte egész anyagának, mindenből volt benne egy kevés. Alapjában véve szabadságharcos és emigrációs iratoknak, kisebb terjedelmű személyi iratoknak és kiemelt iratfajtáknak (pl. címereslevelek, céhiratok) gyűjtőhelye volt. Profiljának határozottabb vonalát az 1945-ös tűzvész alkalmával vesztette el, amikor a jellegét adó iratcsoportok nagy része megsemmisült (ld. R 224 bevezetését). Rögtön ezután még nem látszott, mi lesz további fejlődésének iránya. Akkor kezdődött meg ismét, főleg évfordulókhoz s egyéb időszerű feladatokhoz kötve, a jórészt ismeretlen összetételű Törzsanyagának az elemzése és belőle kisebb csoportok kialakítása. Ezzel kapcsolatban a gyűjteményben oda nem tartózó hatósági és családi fondok alakultak ki, hangsúlyozottan ideiglenes jelleggel. A továbbhaladás érdekében azonban először tudni kellett, mit rejt magában a Törzsanyag és mi van a hozzá hasonló összetételű vegyes sorozatokban. A gyűjtemény ebben az ideiglenes, elegyes állapotban olykor amolyan átmeneti lerakodóhelyül szolgált a legkülönfélébb, másutt hirtelen el nem helyezhető, rögtöni elemzésnek alá nem vethető iratszerzeményeknek. Referensének 1954-1965 között főfoglalkozása a P szekció családi levéltárainak rendezése volt. Csak 1966-tól... indult meg most már az egész Törzsanyag (R 224) bontása, majd ezt követte a többi, hasonló jellegű gyűjtemény átrendezése is. De már ezt megelőzően is, párhuzamosan az Országos Levéltár rendezési munkájának általános fellendülésével, az egyes szekciók körvonalai határozottabban bontakoztak ki; ezzel az járt együtt, hogy az oda nem tartozó anyag átkerült a megfelelő szekcióba. így adott át ez a szekció is pecsétgyűjteményeket a pecséttárnak, kamarai iratokat a magyar kamarai levéltárnak, családi iratokat a családi levéltáraknak stb. Ezt az irányzatot rögzíti az 1963-as állapotot tükröző áttekintő raktári jegyzék, ahol több fond helyén már csak az új szekcióbeli jelzet található. S ez az irányzat folytatódott az átrendezés idején is. Az volt az elv, hogy aminek más szekcióban van a helye, az oda kerüljön. Az 1526 utáni tárgyi átrendezések Legelőször azt a nemegyszer vitatott kérdést kell tisztáznunk, hogy miért volt szükséges a Törzsanyagnak és a többi vegyes sorozatnak az átrendezése. A kutatónak ugyanis átmenetileg nehézséget fog okozni az a tény, hogy az iratok régi helyükről máshová - saját helyükre - kerültek. Konkordanciajegyzéket, különösen olyat, amilyen az 195l-es években a Kossuth gyűjtemény átrendezésekor készült, az anyag nagy terjedelme folytán nem lehetett készíteni. Átmeneti jellegű konkordanciajegyzékek - rendezés közben készült tétel- és darabjegyzékek - vannak, de mert kb. 100. 000 db irat átvizsgálásáról volt szó, ezek csak kiindulópontul szolgálhatnak. Az anyag rendezője és mindazok, akik annakidején a munkát elindították, világosan látták ezt a nehézséget. Az anyagot azonban ennek ellenére sem lehetet tovább rendezetlen állapotban hagyni. Milyenek voltak a fenti iratgyűjtemények az átrendezés előtt? Legfőbb jellemzőjük az volt, hogy egymás mellett, egymással párhuzamosan felállítva nagyjából azonos fondok töredékeit vagy nagyobb egységeit tartalmazták. Mindegyikben volt mindenből, több vagy kevesebb. Az új fondok anyaga majd mindig több gyűjtemény együvé tartozó irataiból alakult ki. Ez a helyzet múlt és részben jelen [XX. ] századi kialakulásuk módjával magyarázható. A történeti érdeklődésű vagy a történelemmel és a rokontudományokkal hivatásszerűen foglalkozó személyek, különösen a múlt [XIX. ] században, egyúttal forrásanyagot is gyűjtöttek, ami ma nem szokás. Általában vásárolták az iratokat, de volt a gyűjtésnek másik, ma ugyancsak már nem szokásos módja: az iratok kikölcsönzése, sőt olykor egyszerű elvitele. Utóbbi esetben nem is volt szándékuk a visszaadás, előbbi esetben megfeledkeztek erről. Ilyen módon magánszemélyek, tehát nem hivatásos iratőrzők kezére került az egész ország köz- és magánlevéltáraiban őrzött anyagnak bizonyos hányada. A hatósági levéltáraknál előfordultak selejtezések is. A gyűjtők halála után irathagyatékukat mindenestül megvette a Nemzeti Múzeum, illetve annak Levéltári Osztálya. Az átrendezés során a fenti „eltűnt" iratok visszakerültek fondképzőiknek az