G. Vass István: Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei : 1952. Augusztus 14. - 1955. Április 18. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 11/4. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

Az 1952-1955 közötti időszakban a minisztertanács munkarendjét, működését több alkalommal szabályozták, módosították. A Rákosi-kormány 1952. december 23-ai ülésén elfogadott ügyrend (465. sz. jkv., 4. napirendi pont) szerint a minisztertanács a reá háruló feladatokat: ,,a) a minisztertanács teljes ülése, b) a minisztertanács elnöksége, c) a minisztertanács elnöke, d) a minisztertanács elnökségi tagjai útján látja el." Az ügyrend szerint a minisztertanács tagjai voltak a minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei, a miniszterek és - újonnan bekerült tagként - az Országos Tervhivatal elnöke. (Ez utóbbiról csak félévvel később, 1953. július 7-én rendelkezett nyilvánosságra hozott jogszabály, az 1953. évi VI. tv.!) A minisztertanács Elnöksége a minisztertanács elnökéből, az elnökhelyettesekből és „olyan miniszterekből állt, akiket a minisztertanács az elnökség tagjaiul megválasztott". Az ügyrend a minisztertanács teljes ülésének és elnökségének hatásköre között nem húzott éles határvonalat, sőt leszögezte, hogy „a Minisztertanács Elnöksége határozatait a minisztertanács jogkörében és nevében hozza". Abban a tekintetben, hogy egy-egy ügy a plenáris ülés, vagy az elnökségi ülés elé kerül-e, az ügyrend szerint a minisztertanács elnöke döntött. Mégis, általában a teljes ülés tárgyalt az alapvető fontosságú államigazgatási ügyekről, mint pl. a minisztériumok többségét érintő jelentős kérdések, a népgazdasági terv és a költségvetés elfogadása, a törvényjavaslatok Országgyűlés elé terjesztése stb. Mind a teljes ülés, mind az elnökségi ülés határozatot hozhatott olyan ügyekben, amelyek a lakosság többségét közvetlenül érintették (pl. árhatósági, ármegállapítási ügyek), továbbá amelyek az egész államapparátusra vagy annak jelentős részére vonatkoztak (létszámgazdálkodás, bérrendszer), végül amelyek minisztertanácsi rendelet kibocsátását tették szükségessé. A minisztertanács elnöke és elnökségi tagjai a minisztertanács nevében határozatot hozhattak a közvetlen felügyeletük alá rendelt minisztériumok területét érintő minden olyan ügyben, amely a minisztertanács hatáskörébe tartozott (pl.: póthitelek engedélyezése, vállalatok alapítása vagy felszámolása, jóváhagyott tervek kisebb módosítása stb.). A miniszterelnöki tisztséget 1953. július 4-én átvevő Nagy Imre már kormánya első ülésén élesen bírálta ezt a döntéshozatali mechanizmust, mert, mint rámutatott, ez a miniszterek többségét megfosztotta attól a joguktól, hogy a határozatok egy jelentős részének előkészítésében, illetve a döntések meghozatalában részt vegyenek, és véleményt nyilvánítsanak. Ezért az 1953. július 17-én elfogadott új ügyrend (500/1/1953. Mt., illetve 2049/1953. Mt. sz. határozat) eltörölte a hatáskörök fenti szétaprózását, és kimondta, hogy „az alapvető fontosságú államigazgatási ügyekben és a jogszabályok által a minisztertanács hatáskörébe utalt kérdésekben a minisztertanács" [összességének] joga és feladata dönteni. így különösen a minisztertanács teljes ülése dönt: 1. „az állampolgárok széles tömegét közelről érintő kérdésekben; - a valamennyi minisztériumot vagy a minisztériumok többségét közelről érintő kérdésekben, így például az éves népgazdasági terv jóváhagyása és a költségvetés megállapítása tekintetében; - a minisztériumok szervezetének megállapítására vonatkozó lényeges kérdésekben; - a minisztertanács által előterjesztendő törvényjavaslatok és törvényerejű rendelettervezetek tekintetében; - a nemzetközi egyezmények megkötésére és aláírására adott felhatalmazás ügyében;