G. Vass István: Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei : 1952. Augusztus 14. - 1955. Április 18. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 11/4. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A jelen kiadvány a második világháború utáni években tartott minisztertanácsi ülések napirendi pontjainak áttekintéséről korábban kiadott három kötet folytatása. Az első kötetben az Ideiglenes Nemzeti Kormány, továbbá Tildy Zoltán és Nagy Ferenc kormánya, a második és harmadik kötetben Dinnyés Lajos és Dobi István kormánya, míg a jelen negyedik kötetben a Rákosi Mátyás és a Nagy Imre kormány időszakában keletkezett ülésjegyzőkönyveket dolgoztuk fel. Az egyes kötetek adatait a következő táblázatban foglalhatjuk össze: Sorsz. Megjelenés Feldolgozott időszak Feldolgozott jkv. 1. 2003 1944. december 23. - 1947. május 31. 1-180 2. 2004 1947. június 1. - 1950. február 25. 181-327 3. 2006 1950. február 26. - 1952. augusztus 14. 328-446/a 4. 2008 1952. augusztus 14. - 1955. április 18. 447-546 1952-1955-ben a kormányzat működését továbbra is azok a tendenciák határozták meg, amelyeket a harmadik kötet bevezetőjében már jeleztünk. A hatalmat a politikailag egyeduralkodóvá vált Magyar Dolgozók Pártja tartotta kezében, így az alkotmányosság legfőbb szerveinek, az Országgyűlésnek és minisztertanácsnak a szerepe a koalíciós időszakhoz képest lényegesen csökkent. Az állami élet legfontosabb kérdéseiről az MDP szervei döntöttek. Az állampárt különböző fórumain született döntések azonban csak az állami szervek — többek között a minisztertanács — munkája nyomán nyertek közjogilag érvényes formát. Másrészt a tervek, határozatok megvalósulása is leginkább a közigazgatási szervek, így a kormány iratanyagában tükröződik. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek tehát e korszak kutatói számára is megkerülhetetlenek. A minisztertanács, mint testületi szerv működésének alapelve, hogy a miniszterek az általuk fontosnak tartott ügyekben, vagy azokban az ügyekben, amelyeket jogszabályok egyértelműen a minisztertanács hatáskörébe utalnak, a kormány ülésén előterjesztést tesznek, s ezekről a testület határozatot hoz. Az előterjesztések és a határozatok lényegét, illetve esetenként az elhangzott hozzászólásokat a jegyzőkönyv rögzíti. A jegyzőkönyv mellett szokás szerint — bár sajnos korántsem hiánytalanul — lerakták az előterjesztéseket és esetenként a tárcák hozzászólásait is. (A napirendi pontok felsorolásának tárcánkénti tagolása révén a jelen segédlet segítségével tehát azt is meg lehet állapítani, hogy egy-egy államigazgatási feladat intézése, vagy valamely konkrét esemény vagy kérdés megvizsgálása, értékelése mely tárca feladatkörébe tartozott. Ez által kötetünk kiindulópontja lehet az egyes minisztériumok iratanyagában való további kutatásnak is.) A tárgyalt időszakban a minisztertanács működési rendje és a jegyzőkönyvek készítése, a határozatok és rendeletek formába öntése, számozása és közzététele azonban többször változott, lényegesen eltért a korábbi gyakorlattól, ami a jegyzék készítése szempontjából nehézséget jelentett. A változások legjelentősebbike, hogy a közel évszázados hagyományt megtörve a minisztertanács az eléje kerülő előterjesztések jelentős részét nem plenáris ülésen, hanem szűkebb, ún. elnökségi ülésen tárgyalta meg, és hozott róla határozatot, sőt egyes határozatokat — a testület utólagos jóváhagyásával — a miniszterelnök saját hatáskörében hozta meg. Ezáltal jelentős sérelmet szenvedett az a klasszikus elv, hogy a kormány a maga döntéseit a miniszterek tanácskozása, és ennek következtében kollektív bölcsessége, s egyben kollektív felelőssége alapján hozza. Ennek a változásnak kötetünkben való bemutatása az 1950-es évek kormányzattörténetének feltárása szempontjából is fontos.