G. Vass István: Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei : 1947. június 1. – 1950.február 25. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 11/2. Budapest, 2004)

BEVEZETŐ

jóváhagyását követően váltak hatályossá, az alábbi ügyek tételes tárgyalására a kormányüléseken már nem került sor: 1. Az egyes állami szervek póthitel- és rendkívüli hitelkérelmeinek (azaz a jóváhagyott költségvetés keretét túllépő hitelszükséglet) elbírálása, az államosítás előtti gazdaság egyes szereplőinek hitelkérelmei, támogatása stb., a közellátás érdekében szükséges egyes intézkedések meghozatala, végül az árhatósági feladatok ellátása fokozatosan átkerült a Gazdasági Főtanácshoz. 2. A közszolgálati alkalmazottak VI. fizetési osztályba, vagy ennél alacsonyabb besorolásba történő kinevezésével, illetve a jogszabályban meghatározottnál kedvezőbb besorolásával kapcsolatos javaslatok, továbbá a magasabb nyugellátás, vagy kivételes kegyelmi nevelési járulék és özvegyi ellátás iránti igények elbírálására Kinevezési és Alkalmazási Bizottság elnevezéssel 1948. szeptember 16-i hatállyal hozott létre új szervet a kormány (252/41. számú napirendi pont). Ugyanezen szerv vette át az előző időszakban elszenvedett sérelmek jóvátételére, egyes személyek rehabilitációjára vonatkozó kérelmek elbírálását is. 3. A külföldi kiküldetések jóváhagyása a békeszerződés hatálybalépése után már a magyar kormányzat szuverén döntésétől függött, s akár az egyes minisztériumok illetékességébe is kerülhetett volna. Ennek ellenére a centralizált döntési jogkört a minisztertanács magának tartotta fenn, az egyes ügyek elbírálására azonban tárcaközi bizottságot, illetve az ügyek bonyolítására (beleértve a külföldi személyek, küldöttségek meghívását, fogadását is) Külföldi Kapcsolatok Hivatala elnevezéssel önálló hatóságot hozott létre (228/3. számú napirendi pont). 4. Az állami tulajdonba került ingatlanok újraelosztásával kapcsolatos jogügyletek előkészítésére, jóváhagyására, illetve a bérbeadással, hasznosítással kapcsolatos ügyek intézésére szintén tárcaközi bizottság létesült (219/4. számú napirendi pont). IV. Ugyanakkor, mint fentebb már utaltunk rá, a bel- és külpolitika illetve a gazdaságpolitika változásai új feladatokat teremtettek, amelyek közül a minisztertanács főként az alábbiakról tárgyalt ismétlődően: 1. A békeszerződés hatálybalépése után gondoskodni kellett a „régi-új" országhatárnak a szomszédos államokkal egyetértésben való megállapításáról és kijelöléséről, a közös határterületeken levő kettős birtokosok ügyének, valamint a vízszabályozási és árvízvédelmi kérdéseknek, a kishatárforgalom kérdéseinek stb. rendezéséről. 2. A pénzintézetek, az ipar és a nagykereskedelem államosítása következtében a kormányzatra hárult a tulajdonosi feladatok ellátása: vállalatok alapítása, összevonása, megszüntetése; vezetők kinevezése; gazdálkodásuk ellenőrzése stb. A minisztertanács tehát — miközben a közszolgálati alkalmazottak személyi ügyei, a kiküldetési ügyek, a kormányzati szervek pénz- és hitelellátásával kapcsolatos ügyek stb. tárgyalása alól fokozatosan mentesült — újabb, rendszerint egyedi döntést igénylő feladatkört vállalt magára. Ezen a helyzeten csak a Népgazdasági Tanács 1949 júniusában történt létrehozása, a gazdasági ügyekben való döntési jogkör részére való átadása enyhített. 3. A szocialista típusú tervgazdálkodás bevezetése a gazdasági döntések centralizálását szolgálta. Ennek intézményrendszere és jogi kerete szintén a kötet által feldolgozott időszakban teremtődött meg - jórészt a kormányzati döntések nyomán. 4. A minisztertanács egyre nagyobb mértékben avatkozott be a vármegyék és a települési önkormányzatok ügyeibe. Gyakran tárgyaltak e körbe eső személyi kérdéseket, döntöttek