Sudár Kornélia: Biztosító intézetek fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 8. Budapest, 2002)

Bevezetés

hagyatniuk a számításaiknál alapul vett kamatlábat. Részletesen szabályozta a törvény a kár(vagy elemi), az élet- és a viszontbiztosítási ágak művelésének módját és a cégbírósságnál évenként bemutatandó mérlegek készítésének eljárását. A törvény liberális eszmeiségéből fakad a protekcionizmus mindenfajta megnyilvánulásának elutasítása, így nem vehette figyelembe azt a körülményt, hogy a hazai piacon éppen csak megkapaszkodni képes intézetek egyelőre még állami támogatást igényelnének. Nem védte a biztosítókat az ügyfelek elcsábításától, ennek megakadályozására ugyanis a visszatérő időszakokban esedékes díjak befizetési kötelezettségét kellett volna elrendelnie. Éppen az ellenkezője történt: a biztosítási szerződés hatálya megszűnt, ha a díjat a törvényben megszabott időben a fél nem fizette be, mivel a díjfizetés megismétlése nem volt kötelező. Ez a rendelkezés módot adott a biztosítások kikapcsolására, és az ügynökök az ügyfeleket egyik biztosítótól a másikhoz csábíthatták. És bár a biztosítók mindig is kifogásolták ezt az eljárást, törvényes megváltoztatására már egészen más piaci körülmények között, az 1927. évi a X. törvénycikkben került sor. Ez valósította meg ugyanis a többéves biztosítások jogvédelmét, mert elrendelte, hogy a biztosítási szerződés felmondásának hatálya mindkét fél részéről 30 nap. A kereskedelmi törvény hatályba lépése és a századforduló közötti időszakot a hazai piacon már meglévő német, osztrák és olasz tőke után a francia tőke magyarországi megjelenése, (1879-ben alakult meg a bécsi és párizsi bankok alapította Fonciére Általános Biztosító Társaságnak a Pesti Biztosító Intézettel történt fúziójából a Fonciére Pesti Biztosító Intézet; 1880-ban kezdte meg működését a párizsi Union Générale által alapított Magyar-Franci a Biztosító Rt.), új intézetek alapítása, modern üzletágak bevezetése, valamint kartellszerződések kötése jellemezte. A biztosítási ágazatok szétválásáról, önállósulásáról és újak meghonosodásáról tanúskodik a XIX. század utolsó harmadában alakult társaságok tevékenységi profilja is, így pl. a Magyar Üvegbiztosító Szövetkezet (1875) kizárólag üvegbiztosításra alapozta üzletét. Az állatbiztosítás nehezen honosodott meg, kezdeti kudarcok után a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával létrehozott Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság tudott csak megerősödni. A balesetbiztosítási ágazat születése szorosan összekapcsolódott a munkásbaleset-biztosító pénztárak felállításával. Az 1870-ben Farkas Károly által kezdeményezett Általános Munkás-, Betegsegélyező és Rokkantpénztárnak kezdetben 3000 tagja volt, a századfordulón pedig már 50 000 tagot számlált. Ezen a kölcsönösségi alapon működő segélyegyleten kívül alakult egy részvénytársaság is Nemzeti Munkás- és Balesetbiztosító Rt. néven. Az 1907. évi XIX. tc. az ipari munkások kötelező állami biztosítását rendelte el, és ennek nyománl907. július l-jén megkezdte működését az Országos Munkás-, Betegsegélyező