Sudár Kornélia: Biztosító intézetek fondjainak repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 8. Budapest, 2002)

Bevezetés

és Balesetbiztosító Pénztár. Az országos betegsegélyező felállításával viszont a magántársaságok a csoportos balesetbiztosítási üzleteiket szinte egy csapásra elvesztették. A biztosítók tevékenységét jellemző statisztikai adatok gyűjtése és feldolgozása 1898ban kezdődött meg Magyarországon. Ettől kezdődően a biztosításügy általános jellemzőinek, fejlődési tendenciáinak feltárása - az elsődleges források, tehát a társaságok saját iratanyagának hiánya ellenére - nem reménytelen vállalkozás. A statisztika tanúsága szerint a múlt század végén Magyarországon 49 biztosító: 17 hazai és 32 külföldi működött. Az életbiztosításban folyt a legélesebb verseny: a 49-ből 23 (4 hazai és 19 külföldi) kizárólag ezzel foglalkozott, de összesen 32 társaság szerepeltette üzletágai körében. Virágzó üzlet volt, amely esetenként a többi ágazat veszteségeit is pótolhatta. Tűzbiztosítással 19 társaság foglalkozott, és itt a magyarok előnyben voltak a külföldiekkel szemben: a Magyarország területén biztosított értékeknek majdnem 60 %-a magyar intézeteknél állt fenn. Az ingóságok tűzbiztosítása azonban akkoriban kevéssé volt népszerű. A magyarok részesedése a jégbiztosításban is számottevőnek mondható, ugyanis a 11 jégbiztosítással foglalkozó intézet között (a magyarok) a jégbiztosítások 80 %-át jegyezték. Ez az ágazat különben soha nem hozott magas hasznot, sőt sok esztendőben a károk értéke fölülmúlta a díjbevételeket, néha annak kétszeresét is (pl. 1880-ban, 1884-ben, 1898-ban). Ezért érthető, hogy a társaságok az üzleti kockázatok csökkentése céljából a jégkárbecslés egységesítésére és a jégkárok közös rendezésére szövetkeztek. 1890-ben öt intézet, az Adria, a Phőnix, a Fonciére, a Magyar-Francia és a Duna Altalános Biztosító Rt. a Jégbiztosításra Egyesült Társaságok Központi Irodáját hozta létre, amely 1898-ban a Biztosítótársaságok Jégkárfelvételi Irodájává alakult át, és amelyhez csatlakozott az összes jégbiztosítással foglalkozó intézet. A másik, szintén nagy kockázatvállalást igénylő üzletágban, a gyári viszontbiztosításban már 1870 óta állt fenn a biztosítók között konkordátum a 30 000 forint értéken felüli gyárbiztosítások megosztására. A konkordátum alapító tagjai a Magdeburgi Biztosító Intézet, a Lipcsei Tűzbiztosító Intézet, a Trieszti Altalános Biztosító Társulat (Generáli), az Adriai Biztosító Társulat, az Első Magyar Altalános Biztosító Társaság, a Pest Biztosító Intézet, a Duna Általános Biztosító Rt. és a Phőnix Életbiztosító Társaság voltak. A viszontbiztosítási ágazat e korszakban a legegyenletesebb képet mutatja: a károkra történő kifizetések a nettó díjak 70-80 %-át tették ki (a károk). Balesetbiztosítással: egyéni, csoportos és utazási balesetekkel 6 intézet foglakozott. A szállítmánybiztosítás a Monarchiában nem jutott jelentős szerephez. A szavatosságbiztosítást a XX. századig Európa-szerte alig ismerték, az ágazat Magyarországon - a Nemzeti Baleset-