Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)
Példák az anyakönyvi kutatásokhoz
táján születhetett. Ekkor tehát ismét a balassagyarmati római katolikus egyházközség születési ( Szül. ) anyakönyvi mikrofilmjét kell kikérnünk. Az így visszaszámolt évtől ajánlatos több évet előre és visszafelé is majd megnéznünk, mivel, mint azt fentebb láthattuk, a régi anyakönyvi bejegyzéseknél gyakran lazán értelmezték az éveket, különösen a menyasszonynál. Ilyenkor segíthetik a kutatást a korabeli, utólag készített névmutatók (az Index ek) is, melyek nem mindenütt, így balassagyarmati a római katolikus plébánián sem készültek, csak az ottani evangélikusoknál. Ha az indexekben nem találunk értékelhető bejegyzést, akkor az egyes anyakönyvi esetek csak a bejegyzések egyenkénti átnézésével kutathatók. Esetünkben, kiderülhet, hogy a mennyasszony (Szabó Mária) nem 1866-ban született, hanem később, 1868-ban, tehát - fiatalították - még csak 17 éves volt mikor házasságra lépett. A születési anyakönyvi bejegyzésben megtalálhatjuk Kovács István és Szabó Mária születési adatait: Kovács István 1862. december 20-án született, apja: Kovács József, anyja: Kis Vera; Szabó Mária 1868. március 25-én született, szülei: Szabó Ferenc és Nagy Ágnes voltak. Ekkor újból vissza kell térnünk a házassági anyakönyvekhez. Abban az esetben, ha az illetők ugyanazon az anyakönyvezési helyen születtek, akkor azokat ugyanazon mikrofilmen kutathatjuk Kovács János és Kis Vera házasságát 1862-től, illetve majd Szabó Ferenc és Nagy Ágnes házasságkötését kutatva 1868-tól a fenti módszerrel visszafelé haladva kell elvégeznünk. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy jelen esetben Balassagyarmaton csak 1856-tól vezettek külön-külön születési ( Szül. ), házassági ( Ház .) és halálozási (Hal.) anyakönyveket, korábban egy kötetbe kerültek mindezek ( Mixt. ), tehát majd azokat is meg kell néznünk. Ha azonban más település születési, származási helyként van valamelyik házasulandó félnél megjelölve, akkor katalógusunk településnév-mutatójából kell kikeresnünk a kérdéses települést, s azok anyakönyveinek mikrofilmtekercseit kell majd kikérnünk kutatásunk eredményes folytatásához, és hasonló módszerrel kell továbbhaladnunk. Esetünkben Balassagyarmaton kell tovább folytatni, ahol például már 1706-tól vezettek római katolikus anyakönyveket, tehát jó esetben eddig is visszavezethetjük a kérdéses családfát. Szerencsés esetben a fentiekben leírt anyakönyvi kutatási technikával folyamatosan akár 250—300 évre is vissza lehet vezetni a családfát. Ez persze nagyon sok mindentől függhet. A kutató tapasztalatától, nyelv- és kézírás ismeretétől, valamint objektív tényezőktől: mikor kezdték és milyen pontosan vezették az érintett anyakönyveket, mennyire volt egy helyben - egy adott településen - lakó az érintett család, megváltoztatta-e a nevét (történt-e névváltoztatás, például önkényes vagy hivatalos névmagyarosítás 48 , művésznév felvétele, stb., illetve vallásváltoztatás) stb. A különböző, keresztény (keresztyén) egyházakhoz tartozó jegyesek esetén rendszerint a menyasszony vallása szerint történt a házasságkötés. Ha a vegyes házasságban a vőlegény volt római katolikus vallású, az egyházi hatóságok ún. reverzális (írásos kötelezettség-vállalás) adására kötelezték a leendő apát, hogy a vegyes házasságból született gyermek az apa (római katolikus) vallását fogják majd követni. A kutatott Kovács úr egyszerűsített családfája tehát így néz ki: apja: Kovács János anyja: Kis Vera apja: Szabó Ferenc, anyja: Nagy Ágnes apja: Kovács István anyja: Szabó Mária született 1862. dec. 20-án született 1868. márc. 25-én Balassagyarmaton, Rk. Balassagyarmaton, Rk. a szülei házasodtak: 1885. október 20-án Balassagyarmaton, Rk. Kovács János született 1891. november 20-án Balassagyarmaton, Rk. 48 A névváltoztatás Magyarországon A XIX. század közepétől a XX. század közepéig tartó időszakra voltjellemző. Ezt 1787től királyi, majd 1848-tól belügyminiszteri engedélyhez kötötték .1835-1956 között mintegy 300.000-re teszik a családnév változtatásokat. A hazafias szándékú, illetve előnyösebb társadalmi helyzet elnyerését célzó, adott esetben előírt, kényszerített névmagyarosítások is egyaránt ismeretesek. A névváltoztatások jelentős része a zsidóság XVII. században bevezetett német hangzású neveinek megváltoztatását jelentette. Gyakori volt a németség, szlovákság körében is. Vö.: Pandula Attila: Genealógia, in A történelem segédtudományai. (Szerk. Bertényi Iván), Bp., 1988, 22
