Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)
Az anyakönyvekben történő kutatások javasolt technikája
Nagy Lajos helynévtára (Nagy, Ludovicus: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungáriáé, partiumque eidem adexanorum. I-II. tom. Budae, 1828-1829. (az ekkori ország lakossága 9.801.255 fő volt, vallási megoszlása Rk. ,Gka. 60,37%, Ref., Ev. 25,69%, Gke. 11,56 %, Izr. 2,28% volt) Pálházy László (szerk.): Magyarország községeinek és városainak népessége az 1850., 1857., és 1870. években (Az 1980. évi államigazgatási beosztás szerint.), KSH., Bp., 1984 Kovacsics József (szerk.): Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 1-11. kötet. KSH. Bp., 1991-1997 Szaszkóné Sin Aranka (sorozatszerk.): Magyarország történeti helységnévtára. (1773-1808). KSH. Bp. 1987-1996 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leíratik. I-IV. köt. Pest, 1851. (reprint 1985) Hornyánszky Victor: Geographisches Lexikon des Königreichs Ungarn und der Serbischen Woiwodschaft mit dem Temescher Banate. Pest, 1857-1858. A Magyar korona országainak /Magyar Népköztársaság, majd Magyar Köztársaság/ Helységnévtárai. (KSH). Budapest, 1873-1995. A történeti Magyarország városainak és községeinek névváltozatai az Országos Község Törzskönyvbizottság iratanyaga alapján (1898-1913). (szerk.: Jeney Andrásné, Tóth Árpád). (KSH). Budapest, 1997 Magyarország autóatlasza /1:200000/. Budapest, 1996 Magyarország autósatlasza /1:360000/. Budapest, 1998 A családtörténeti (genealógiai) kutatás mindig az adott személyből indul ki, akinek felmenőit, őseit kutatjuk, s akinek a családfáját kívánjuk összeállítani. A kutatást mindenkor célszerű a legfiatalabb ismert személlyel kezdeni, és időben visszafelé haladni (szülők, nagyszülők, dédszülők, stb.) irányában. Hasznos lehet már ekkor is, ha a jegyzetekkel párhuzamosan készítünk egy vázlatos családfát is, melynek legaljára mindig a kiinduló személy nevét írjuk. E fölé baloldalra az apa nevét, jobbra az anya nevét kell írnunk. Az apa neve fölé az apai nagyszülőket, az anya neve fölé az anyai nagyszülőket; majd ezek fölé a déd- (8), ük- (16), szép- (32), ősszülőket (64) stb. Az ősök számának további vizsgálata során meglepő eredményre juthatunk. Az ősök száma nemzedékenként megduplázódik. A 6. generációban 64 ősünk, a 10. generációban 1024, a 20.-ban 1 048 576, a 30.-ban már 1 073 471 824, a 40.-ben pedig már összesen 1 099 511 627 776 ősünk lehetne. Ez meghökkenő adatsor, hiszen ha a matematika szabályait követjük, akkor ez több mint 1 billió embert jelentene, pedig eddig soha nem is élt Földünkön ekkora népesség. Elméletben az ősök száma mértani haladvány szerint növekedhetne tehát a kutatott személytől távolodva, mivel az ősök száma mindig megkétszereződik, így az egyes generációkkal is a végtelenre szaporodhatna. Mindenkinek van: 2 szülője (2 1 ), 4 nagyszülője (2 2 ) 8 dédszülője(2 3 ), 16 ükszülője (2 4 ), 32 szépszülője (2 5 ) stb. Például egy 1930-ban született személynek, ha egy generációt 30-33 évre számítunk, kb. 200 évvel ezelőtt legkevesebb 64 őse lehetett. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata az, hogy az ősök nagy része azonos, egyazon személy több helyen is szerepel. Az anyakönyvekben szereplő ősöknek ez a nagy száma - a fentiek miatt - tehát csak elméleti szám, mivel gyakorlatilag ennyi őse senkinek sem lehetett. Minél zártabb és kisebb az a társadalmi kör (nemzeti, foglalkozási, vallási stb. kisebbség), vagy földrajzi terület (városok, falvak, régiók stb), amelyből a kutatott személyek házastársukat választhatták, annál gyakoribb volt a rokonsági kapcsolat a házastársak között. Például a római katolikus egyház a régi germán jogra támaszkodva a kánonjogban az egymás közötti vérrokonság fokával a közös őstől való egyenes ági vérrokonsági fokozatot fejezi ki. Eszerint a testvérek első-, az unokatestvérek (a nagybácsi és unokaöcs) másod-, nagybácsi és unokaöcs fia harmadfokú vérrokonok. A rokonságot illetően a római és germán számítás között az a különbség, hogy a germán fokok szerint, a római pedig nemzésenként halad, azaz a római számítás szerint a 4 fok az első unokatestvéreket jelenti, míg a germánnál a harmadik a második unokatestvért. Tehát az előbbinél a nagyobb szám közelebbi rokonságot jelent az utóbbinál. Tehát az előbbinél a nagyobb szám közelebbi rokonságot jelent az utóbbinál. Ilyen módon az 1983-as CIC, amely a római számításra tért át, könnyített a házassági akadályok ezen pontján. ***
