Kálniczky László: A Magyar Országos Levéltár Filmtárában mikrofilmen őrzött anyakönyvek katalógusa : (Tematikus konspektus) 1. kötet : Bevezető, Aba- Nyíracsád (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 4/1. Budapest, 1998)

Az anyakönyv, mint forrás

A múlt század 90-es éveiben - igen heves politikai küzdelmeket követően

36 - a vallás szabad gyakorlatáról és a kötelező polgári házasságról szóló törvények kapcsán született 1894. évi XXXIII. tc. értelmében 1895 október elsejétől Magyarországon is megindult az állami anyakönyvezés,

37 de az egyházak ezután is folyamatosan végezték - ugyan már nem közhiteleséggel - e tevékenységüket. Az 1917. március 2-i BM rendelet engedélyezte, hogy a lelkészek betekinthessenek az állami anyakönyvekbe. Tehát 1895-től kezdve a magyar állam nem ismerte el az egyházi házasságokat, az anyakönyveket, s érvénytelennek tartotta az egyházi bírósági (szentszéki) ítéleteket. Ezután, ha valakinek úgy tetszett, minden vallásfelekezetből kiléphetett, és akár felekezeten kívüliként is élhetett. Ezzel az anyakönyvezést, mint fontos közfunkciót kivették az egyházak kezéből, és azt az állami, illetve önkormányzati tisztviselőkre bízták. Budapesten 1894-ben három anyakönyvi hivatalt állítottak fel, egyet Budán, az akkori II. kerületben, kettőt Pesten, a VI. és IX. kerületben. Ezek a hivatalok eleinte függetlenek voltak a kerületi elöljáróságoktól, főfelügyeletüket a Belügyminisztérium látta el. Csak 1919-től állítottak fel külön anyakönyvi hivatalt valamennyi fővárosi kerületben. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt be kellett szolgáltatni a fenti hivataloknak az egyházi anyakönyveket, s csak az 1920. március 26-i rendelet intézkedett a visszaadásukról.

38 1924-től az anyakönyvezési teendőket a rendes közigazgatási tevékenységek közé sorolták, és az illetékes kerületi elöljárót nevezték ki anyakönyvvezetőnek. 1949 - 1990 között az anyakönyvvezetők a kerületi és fővárosi tanácsok végrehajtó bizottságaihoz tartoztak. 1944-ben az izraelita hitközségeket kötelezték, hogy anyakönyveiket az illetékes törvényhatósági levéltáraknak szolgáltassák be, de a háborús események miatt ez csak részben történt meg. Ekkor nagyon sok zsidó anyakönyv elpusztult. 1945-ben az újonnan alakult hitközségek visszakapták eredeti anyakönyveiket. A fenti 1894. évi alaptörvényt, s az ahhoz kapcsolódó jogszabályokat az 1952. évi 19. számú (április. 24-i) törvényerejű rendelet helyezte hatályon kívül. E rendelet tiltotta meg a vallási adatok bejegyzését az anyakönyvekbe és más hivatalos iratokba. Ettől kezdve a statisztikai felmérések a vallási, felekezeti viszonyokra nem térnek ki, s ezentúl csak becslésekre alapozódnak. Az anyakönyvezést egy rövid ideig, 1954-1961 között, újból a Belügyminisztérium felügyelte. Ezután 1990-ig a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke gyakorolta ezt a főfelügyeletet. 1828-1990 között tehát az illetékes levéltárak vezették és kezelték az anyakönyvi másodpéldányokat.

39 Az 1991. évi XX. törvény értelmében az anyakönyveket az önkormányzatok polgármesteri hivatalainak anyakönyvvezetői vezetik. Szakmai irányításukat és ellenőrzésüket az BM. Adatfeldolgozó Hivatal, a Hatósági és Adatkezelési Főosztály (Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal) látja el. Manapság az illetékes közigazgatási, illetve polgármesteri hivatalokhoz lehet fordulni 1895. utáni anyakönyvi kutatások, megkeresések ügyeiben, s ott háromféle közokiratot állíthatnak ki úm.: kivonat (a magánszemélyeknek), másolat (hivatalos célokra), értesítések (pl. adatszolgáltatás céljából stb.). *** Az 1920 utáni szomszédos utódállamokban az anyakönyveket különböző módon kezelték. Magyarországon és Ausztriában általában a plébániákon maradtak. Szlovákiában

40 és Romániában az egyházi anyakönyvek az illetékes Állami Levéltárakba kerültek. Jugoszláviában (tehát a mai utódállamaiban is) azonban 1945-1946-tól az illetékes polgármesteri hivatalokban őrzik a korábbi eredeti egyházi anyakönyveket is. 36 Vö.: Salacz Gábor: A magyar kultúrharc története. 1890-1895., Bécs, 1938.; Magyarország története. 1890-1918., föszerk. Hanák Péter, Bp. 1983, 73-83.; Hanák Péter: Iratok az 1894-95. évi magyar kormányválság történetéhez. Történelmi Szemle. 1959. 291-353. stb. 37 Vö.: 1894: XXXI. tc. a házassági jogról, 1894:XXXII. tc. a gyermekek vallásáról, az izraelita vallásról (1895:XLII. tc), illetve a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényeket. Franciaországban ezt már az 1791. évi alkotmány VI. cím 7. cikk kimondta. 38 Kollega Tarsoly István (föszerk.): Révai Új Lexikona. I. köt. Szekszárd, 1996. 540. 39 Az egyházi anyakönyvek másodpéldányainak kötelező átadása a törvényhatósági levéltáraknak 1895-től megszűnt. Az állami anyakönyvi másodpéldányok levéltárba történő szállítását a BM. 1895. évi 110 700. sz. rendelete írta elő. Ekkortól a levéltárak feladata az előzőekhez képest megváltozott, mert az állami anyakönyvi másodpéldányokba be kellett utólag vezetni minden olyan bejegyzést, amely az első példányba - a másodpéldány levéltárba adása után - történt (utólagos bejegyzés = UB.).; Vö.: 17/1968. (IV.4.) kormányrendelet, a 1982. évi 17. sz. tvr., stb. Közigazgatási Almanach.(A magyar közigazgatás rendszere). Bp., 1996. 70. 40 A Szlovák Köztársaság anyakönyveiről kiváló összefoglalás áll a kutatók rendelkezésrére: Sarmányová, Jana: Cirkevné matrikyna Slovenskuzo 16.-19. storoéia, (Bratislava: Odbor Archívnivctva Ministersva Vnútra SR.), 1991