Pajkossy Gábor: Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien Kabinettsarchiv : Magyar Országos Levéltár, Filmtár : A Staatskonferenz (Konferenz, Ministerialkonferenz) magyar vonatkozású iratai : (A-, B-, S-sorozat) : 1809–1848 : Repertórium (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 2. Budapest, 1998)

államtanács között, de végül Metternich javaslatára a két terület különállásának fenntartása mellett döntött az uralkodó. A szervezeti különállását megőrző konferencia azonban Metternich eredeti célkitűzésétől eltérően nem vált operatív hatáskörrel rendelkező legfelső kormányszervvé. Noha ezek a tanácskozások az 1814. évi átszervezés után a hangzatosabb miniszteriális értekezlet (Ministerialconferenz) nevét viselték, a változatlanul Zichy Károly elnöklete alatt ülésező testület véleményező és tanácsadó jellege maradt a meghatározó. A tanácskozásokon állandó és ideiglenes tagok vettek részt. Az állandó tagok közé tartozott kezdetben - az értekezlet elnökén kívül - Metternich államkancellár, Josef Wallis állam-konferenciaminiszter és még néhány államtanácsos. Az ideiglenes tagok többnyire az udvari, országos ül. tartományi kormányszékek vezetői és tanácsosai voltak. Az államértekezlet fontos feladata volt az egyes központi kormányszervek közötti közvetlen érintkezés megteremtése. Az értekezleteken az ideiglenes és állandó tagok fejtették ki véleményüket valamely tervezett uralkodói intézkedésről vagy pedig előzetesen egyeztették az álláspontokat az elkészítendő felségelőterjesztések tartalmi kérdéseiben. Az Allamkonferencia személyi összetételét érintő jelentősebb változást Zichy Károly 1826-ban bekövetkezett halála jelentette. Utána Metternich államkancellár töltötte be az Államkonferencia elnöki tisztét. A befolyásos résztvevők ellenére az Allamkonferencia I. Ferenc regnálása idején korántsem volt az uralkodó egyedüli tanácsadó szerve. I. Ferenc gyakran élt a kabinetpolitika eszközeivel, s a különösen kegyelt bizalmasaitól - az ún. kabineti referensek útján -, sokszor az Allamkonferenciával párhuzamosan kért a fontosabb ügyekről külön véleményt. így számos ügy iratai eleve nem az Államkonferencia fonójában, hanem az uralkodóéban maradtak fenn, annak két nagy sorozatában (Kaiser-Franz-Akten, HHStA és Hungarica aus der Privatbibliothek S. M. Franz /., MOL Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok, 150). I. Ferenc halálát követően több mint másfél évig tartó, színfalak mögötti küzdelem bontakozott ki a konferencia hatáskörének újrafogalmazásáért, amely elsősorban Metternich és Kolowrat között zajlott le. Mivel V. (I.) Ferdinánd - apjával ellentétben - képtelen volt arra, hogy érdemben megítélje az udvari kormányszékek, illetve a tanácsadó szervei által eléje terjesztett elintézési javaslatokat, a konferencia nem egyszerűen tanácsadó testület volt immár, hanem a Monarchia tulajdonképpeni legfőbb döntéshozó szervévé vált. Metternich célja az volt, hogy a