Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
miatt későn sorol be a mérőeszközök közé, szintén a kocsmai ivókészség alakítja, s ez az üveghuták portékája lett. Az egyes városok piacterén már a 15. sz.-tól kezdve felállítják a hiteles gabonamértéket, anyaga a kő, a kőfaragó munkája ez. A mérleg fa- és vasműves munkája: a faragómester, később az asztalos, valamint a kovács, a vasmérleget természetesen csak ő, mint ahogyan a vas súlyokat is, a rezet a rézöntő vagy a harangöntő készítette, a kősúlyt pedig a kőfaragó. 121 S úgy mondhatom, hogy a 16. sz. derekára, amikor már fel-feltűnik néhány adat, ki is alakult a mértékkészítő mesterek köre. — Vegyük sorra a készítésre vonatkozó lényegesebb adatokat. 1558-ban Nádasdi Tamás bécsi mérőt akar csináltatni, de bécsi megbízottja közli vele, hogy azt a polgármester „híre nélkül" nem teheti, türelmet kér, amíg megszerzi az engedélyt. 122 Hat év múlva újabb másolatot csináltat. 123 1600-ban a putnoki (Gömör) udvarbíró utasítja a földesurat, hogy Kassán csináltasson hiteles köblöt az uradalomnak, 124 s tudjuk, hogy Kassa a hitelességet a város címerével igazolta. 125 Bethlen Gábor 1627. évi limitációja két adattal is szolgál. A kádárokat kötelezi, hogy a hordókat az előírt mértékre készítsék: az öreg 80, a földes 40 vödörös legyen (ld. 3.2.10.8); a vasárusok pedig a kolozsvári 140 fontos mérleget 6 Ft-ért, a vajdahunyadi 100 fontosán 5 Ft-ért árulhatják. 126 — A mérleget tehát ez esetben nem a készítője forgalmazta, illetve: a kereskedőnél is beszerezhették azt. 1659-ben Sopron megye alispánja üzenetére Sopron város elkészítteti a kívánt hiteles mértékeket, s az egyik esküdttel el is küldi neki. 127 Buda város 1706. évi egyik rendelete jelez egy nyilván korábban megindult diffrenciálódást, amikor a kádárokat eltiltja a mértékek készítésétől, mert az a puttonykészítők műve kell legyen. 128 Egy év múlva pedig utasítja a fazekasokat, hogy hiteles pintet, iccét, messzelyt készítsenek. 129 A következő adatunk pedig már arra utal, hogy a differenciálódás elérte azt a fokot, amikor már kialakult a sajátos mesterség. 1738-ban mérleg- és súlykészítő műhely dolgozik már. 130 Nyilvánvaló, hogy korábban kezdte meg a működését. Az 1740-es évektől kezdve aztán, hogy a helytartótanács egyre gyakrabban szorgalmazta a pozsonyi mértékek használatát (ld. 2.42.21, 2.45.4), Pozsony város kézművesei, elsősorban a rézművesek szinte monopolizálták az etalonok készítését. S ritkán, de azért előfordult, hogy a megrendelő, illetve a vevő úgy vélte, nem pontosak a mértékek. Egy ilyen esetből, Zala megye 1775. évi reklamációjából megtudjuk, hogy az űrmértékeket, a mérleg serpenyőket a rézműves, a mérleget, láncait s a vas súlyokat a szerkovács, a réz súlyokat a harangöntő készítette. 131 — Ilyen reklamáció egyébként előfordult a neves bécsi központi mértékhitelesítő intézettel is, amikor Kassa 1777-ben náluk készíttetett mérleget és súlyokat. 132 Pest megye 1781. évi limitációjában a mérőeszközök árait is megszabta, így megismerhetjük készítőiket: rézműves, kádár, lakatos, bélyegzőkészítő, pallérozó és mértékcsináló. 133 Az utóbbi mérleget, súlyt készített, s valószínűleg Pesten dolgozott. Komárom megye 1782-ben kéri a helytartótanács intézkedését annak érdekében, hogy az üveghuták a kocsmai ivókészségeket pozsonyi mértékre készítsék. 134 5* 67
