Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

Természetesen nem ekkor kezdték az üveghuták az üvegmértékek (pint, icce, messzely) készítését, jóval korábban, a megye csupán azok hiteles nagyságát kifogásolta. A pozsonyi rézművesek az etalonok készítésénél rosszul kalkuláltak, nagyobbnak vélték a piacot és nagy készletük keletkezett. 1783—84-ben kérték is a helytartótanács segítségét, s az közölte is a törvényhatóságokkal, hogy ott bármikor kaphatnak mértéket.

135 Készletük azonban nem igen fogyott. Ráadásul két év múlva a bártfai rézművesek is kérték a helytartótanács segítségét, megírván azt is, hogy megküldött árjegyzékük szerint etalonjaik olcsóbbak a pozsonyiaknál, s a helytartótanács ezt is közölte a törvényhatóságokkal.

136 — Valóban, a bártfaiak árjegyzéke kb. 20%-kai olcsóbb, mint a pozsonyiaké, igaz, hogy az icce, messzely, félmesszely náluk vékonyabb rézbó'l készült, mint a pozsonyiaké (ld. 2.33.11). A rézművesen kívül egyébként, főleg a mérleg és a súly készítésében a harangöntő és a szerkovács is tevékenykedett.

137 Az 1798-as esztendő aztán megszüntette a pozsonyiak előnyös helyzetét, ez évben ugyanis a helytartótanács már Budán működvén, ide hozatta a pozsonyi etalonokat, azokról hiteles másolatokat készíttetett,

138 így a budai kézművesek, elsősorban a rézművesek jutottak munkához. És mégsem egészen. Amikor ugyanis az 1807:22. tc. elrendelte az új (kis) pozsonyi mérő használatát (ld. 2.42.1), s a törvényhatóság etalonokat kellett volna készíteniük, nem volt annyi rezük, s 80 mázsa (44,8 q) réz kiadatását kérték a bányakamarai raktárból. Hosszas huzavona után végül is az ügy Szomolnokon kötött ki, ahol elegendő réz és megfelelő rézművesek is voltak. Ők készítették el aztán ezen etalonokat, s a helytartótanács hitelesítve azokat megküldte a törvényhatóságoknak, akik természetesen megfizették az árát. Amikor aztán 1813-ban ismét a régi (nagy) pozsonyi mérő használatát rendelték el (ld. 2.42.21), a kis pozsonyi mérő etalonjait a helytartótanács visszakövetelte a törvényhatóságoktól, közölvén, hogy számla-igazolással a vételárat — fontonként 5 Ft-t = megtérítenek.

139 És persze elrendelték, hogy a régi (nagy) pozsonyi mérő etalonját használja minden törvényhatóság, csináltassanak újat, mert néhány évvel ezelőtt, mint érvénytelent, összenyomatta azokat.

140 Most már a budai rézművesek jártak jól. Az 1830-as években meginduló technikai fejlődés aztán növelte a mérendők körét, finomította a pontosság igényét, s ennek megfelelően bővült a mértékkészítők köre is, természetesen Pestre koncentrálva. Az abszolutizmus időszakában azonban — érthetően — a bécsi mértékhitelesítő intézet monopolizált: ő készítette az etalonokat a törvényhatóságok számára. De még a kiegyezés után sem került hazai kézbe a mértékkészítés, az osztrákok ezen áruval is ellepték a piacot. Úgyannyira, hogy amikor a métertörvény megjelent, az Országos Iparegyesület már 1874-ben kérvényezte a minisztériumtól, hogy legalább a hitelesítő intézetek számára szükséges állami megrendeléseket biztosítsák a hazai ipar számára. S jellemző a fejlődésre, hogy amikor az Egyesület a mértékkészítésre vállalkozó iparosokat összehívta, a megjelenő 20 iparos többsége szerszámkovács vagy szerműves volt, néhány bádogos, rézműves pedig csak egy, kádár nem is jelentkezett. 1875 tavaszán aztán a minisztérium az Egyesület útján figyelmezteteti az érde-