Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

TÉRFOGATMÉRTÉKEK

4.40.1 Áltálában. Földmértékként az előző kötetekben már foglalkoztam vele.

323 A történeti-etimológiai szótár szerint honfoglalás előtti iráni jövevényszó a neve — magyarul elsőnek 1067-ből ismeri — annak az utazási és teherszállítási eszköznek, amelyik az utóbbi mivoltából mérték is lett. A befogadóképessége meghatározta a rárakott anyag, tárgy, a teher mennyiségét: egy szekérnyi az. Természetes, hogy ezt a mennyiséget két tényező határozta meg: a szekér fajtája és a teher mivolta. Ezeket kell megvizsgálni. Előbb azonban meg kell jegyeznem, hogy a latin szótáraink sokféle neve közül az iratokban currus, a németben Wagen, Führe, Fuder a szekér neve. A sajátos alkalmazásoknál esetlegesen jelzős vagy birtokos szerkezetet használtak. 4.40.2 Fajta. Nézzük meg időrendben, milyen megkülönböztetéseket találunk a forrásokban. Nagybánya (Szatmár) 1592. évi számadásában „minor ... medius currus vulgo Taliga dictus" szerepel,

824 Csetnek (Gömör) 1649. évi összeírásában „nyári szekér" található,

325 Szécs (Zemplén) 1670. évi összeírásában szintén nyári szekér van,

326 Nagyida (Abaúj) 1671. évi összeírásában „ökör után való egész vasass szekér", és „erdőre való fel szekér" olvasható,

327 Balpataki István 1677. évi levelében is „nyáry szekér" szénát említ,

328 Huszt (Mármaros) 1684. évi összeírásában „jobbágy szekér" szénát számlálnak,

329 Nagybánya 1692. évi számadásában „currus major" szerepel,

330 Veszprém 1692. évi számadásában hatökrös a szekér,

331 Vajdahunyad (Hunyad) 1710. évi utasításában „currus paratos minerales" található,

332 Nagybánya 1712. évi összeírásban az említett currus minor" van

333 ugyancsak Bajmóc (Nyitra) 1726. évi összeírásában,

334 Zaránd megye 1742. évi összeírásában „currus ordinarius",

335 ugyanez Téglás (Szabolcs) 1760. évi összeírásában,

336 Molnári (Vas) 1789. évi összeírásában „két marhás robor szekér",

337 Vadas (Pest) 1808. évi összeírásában négyigás szekér szerepel,

338 Furdia (Krassó) 1843. évi összeírásában pedig parasztszekér.

339 Volt tehát közönséges szekér, jobbágy-vagy paraszt-, nagy, kis, köztük a taliga — amelyik azonos lehet az erdei félszekérrel, mindkettő kétkerekű —, volt nyári, vasérc, vasas, ökrös, kétigás, négyigás, hatigás. Az igás szekér mindig ökrös szekeretjelent, annak számával, mert a lovat hámmal fogták be.

340 A nevek jó része nagyságrendileg eligazít. A nyári szekeret a behordáshoz használták, tehát ez is nagy. A vasérc szekér erős, esetleg vasalt is, e jelző ugyanis ténylegesen megkülönböztet, a szekerek többsége ugyanis a 17. sz.-ig majd kivétel nélkül vasalatlan volt. A nagyság közelebbi meghatározását, így a szekér mérték mivoltát megláthatjuk a teherfajták szemléjénél, mert eszerint vizsgálom az adatokat. 4.40.3 Bor. Az 1542. évi vámnaplóban 1 szekér az 1V

2 dreiling, illetve 30 akó, vagyis 1 fuder bor nagysággal szerepel,

341 ez a pozsonyi értékével (ld. 3.2.9.4) 1611,601, illetve az azonosság következtében 15,1 lq. 1617-ben Födémesen (Hont) 9 szekér „el birhat" 200 akó bort,

342 vagyis 1 szekér=22,22 akó, ez valószínűleg pozsonyi, annak értékével: 53,72 1 (ld. 3.2.2.88), 1193,661,illetve 11,93 q. 1744-ben