Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

3.3.2 ABRAKMÉRTÉK Az abrak a jószágnak adott takarmány, többnyire szemes, leginkább a ló kapja, mégpedig zabot. A lótartási gyakorlat alakította ki, elsősorban a hátasló számára, a napi abrak elegendőnek ítélt mennyiségét: az abrakmértéket. Hazai eredetű. Természetes, hogy a hadseregellátás a katonalovak számára átvette, s alakította is ezt a mértéket, s a porció egyik tétele (ld. 4.36) lett. Az iratokban, a latinban, magyarban egyaránt, általában körülírják, ritkább az abraknak mértéke, a mensura pabuli megnevezés használata. A legkorábbi adat a 16. sz. második feléből való, de bizonyosan sokkal korábbi a használata. Lánzsér (Sopron) 1568. évi zabszámadása szerint 12 ló napi 1 helyi mérő zabot kapott, illetve a mérő 12 abrakmérték volt,

3 vagyis 1 ló 1 nap 1 ilyen mértéket kap, tehát 1 abrakmérték=0,08 helyi mérő, a lánzséri mérő értékével: 88,761 (ld. 3.3.26.38) ez 7,101, illetve a zab említett értékével 2,98 kg. A sárosi vár 1603. évi „abrakosoknak registruma" vonatkozó utasítást ad, de sajnos, nem a lovak számát írja, hanem „három louaz ala ualo paripákra" intézkedik,

4 s nyilvánvaló, hogy háromnál több ló volt az. Léva (Bars) 1628. évi számadásában 22 „mensurae pro pabulo" adott 1 helyi kvartálét,

5 vagyis 1 abrakmérték =0,045 lévai kvartále, ennek értékével: 89,281 (ld. 3.3.22.9) ez 4,021, illetve 1,69 kg zab. Szalánczi István Konstantinápolyban kelt 1647. évi leveléből többek között arról értesülünk, hogy 6 ló 2 nap alatt megeszik 1 kila árpát, s e kila „nincs akkora mint az erdélyi véka",

6 vagyis 1 abrakmérték=0,083 konstantinápolyi kila. Ha ez a kila tényleg kisebb volt az erdélyi vékánál, egy ló alig kapott valami abrakot. E véka ugyanis 21,801 (ld. 3.3.36.18), evvel a mérték 1,75 1, illetve 0,74 kg lenne. Hinz szerint ez a kila a 19. sz. elején 35,77 1, ezzel számolva 2,901, illetve 1,22 kg eredményt kapunk. Ez is kevés. Balogh Péter írja Ecsedről (Szatmár) 1659-ben Teleki Mihálynak többek között: „Kegyelmed ... lovainak per diem ... egy véka abrakot parancsolt adatnom."

7 Ecsedi vékát nem ismerek, lehetne esetleg erdélyi is, vagyis, láttuk az előbb, 21,801, illetve 9,16 kg. Képtelenség napi abraknak, mármint zabból. De mi lehetne más? Balogh nem nevezi meg. Nem találgatom, az adatot figyelmen kívül kell hagynunk. Amadé Magdolna és Jakusits Teréz 17. sz. végén kelt szerződésében többek között szerepel 2 hintósló tartására évenként 100 mosoni mérő zab,

8 1 abrakmérték =0,1369 mosoni mérő, ennek értékét azonban nem ismerjük (ld. 3.3.26.40), a viszonyszám pedig önmagában tájékoztatásra nem alkalmas. Rákóczinak 1705. évi hadi rendtartása szerint 14 lóra 1 napra másfél pozsonyi mérővel „beérjék",

9 vagyis 1 abrakmérték=0,107 pozsonyi mérő, annak értékével: 62,08 1 (ld. 3.3.26.45) ez 6,641, illetve 2,81 kg. Az 1707. évi hadirendtartás viszont 1 ló számára 1 hónapra 2 1

/

i pozsonyi mérő zabot rendelt,

10 így 1 abrakmérték = 0,083 pozsonyi mérő, annak említett értékével ez 5,151, illetve 2,18 kg. II. Józsefnek 1782. évi hadseregélelmezési rendelete szerint a huszárlovak napi adagja 1/8 bécsi mérő zab,

11 annak értékével: 61,4861 (ld. 3.2.26.8) ez 7,691, illetve 3,23 kg.