Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
bői mértékegységet csinált, ezeknek tehát van mérőeszközök. Magasabb fokra akkor lépett, amikor a méréstárgytól elvonatkoztatott, tehát általánosan alkalmazható egységet alkottak meg. Nézzük a két típust. 2.25.1 A természetes típus ember- és földszabású, az emberi munka (eszközeivel együtt) és a föld termőképessége teremti meg, de az előbbi a meghatározó, mellett azonban a hely, a táj is jelentős hatású. Alakulása lassú és folyamatos: az egység éppen egységnyi nagyságában változhat egyazon helyen is az idő során. E típus többsége a térfogatmértékek között található. Ezek: asztag (ld. 4.3), ázat (ld. 4.4), boglya (ld. 4.5), csomó (ld. 4.6), fő (ld. 4.9), ige (ld. 4.13), kalangya (ld. 4.14), kazal (ld. 4.17), kepe (ld. 4.18), kereszt (ld. 4.19), kéve (ld. 4.20), kita (ld. 4.21), kupac (ld. 4.25), marok (ld. 4.28), matring (ld. 4.29), nitra (ld. 4.31), nyaláb (ld. 4.32), pászma (ld. 4.34), petrence (ld. 4.35), porció (ld. 4.36), rakás (ld. 4.37), villahegy (ld. 4.45). A darabmértékek közül ide tartoznak a sómértékek (ld. 6.18). 2.25.2 A mesterséges típushoz sorolnak elsősorban a mérőeszközös mértékek, így valamennyi híg (ld. 3.2.2/31) és száraz (ld. 3.3.2/38) űrmérték, valamennyi súlymérték (ld. 5.2/24), aztán a darabmértékek (ld. 6.2/22), kivéve az előbb említett sómértéket, és a térfogatmértékek közül a következőket: abora (ld. 4.2), deszkamérték (ld. 4.8), gyertyamérték (ld. 4.10), gyufamérték (ld. 4.11), homokláda (ld. 4.12), karó (ld. 4.15), kártya (ld. 4.16), köb-mértékek (ld. 4.22), kúp (ld. 4.24), liter (ld. 4.27), mészmérték (ld. 4.30), öl (4.33), szappanmérték (ld. 4.39), szekér (ld. 4.40), szénmérték (ld. 4.41), téglamérték (ld. 4.42), vitorna (ld. 4.46), vontató (ld. 4.47), zsák (ld. 4.48), zsindelymérték (ld. 4.49). A mértékkészlet többsége (83%) tehát a mesterséges típushoz tartozik, ez kereskedelmi, ipari jellegükből következik. Közülük ki kell emelni a darabmértékeket, még inkább a köb- és térfogatsúlymértékeket, mivel ezek a méréstárgytól elvonatkoztatva mérnek. A darabmértékek még nem egészen így, mert van köztük a méréstárgyra sajátos is (pl. papírra ív, konc, rizsma, bála). A másik kettő azonban egészen elvonatkoztatott mérték, a matematikai és fizikai műveltség eredménye, ez viszont korlátozza is alkalmazási körét, általános mérték-mivolta mellett is sajátos felhasználású maradt az egész korszakban. Mindkettő két évszázados, mégis teljesen korszerű. 2.26 Mértékrendszer ma a mértékegységek olyan összefüggő rendszere, amelyiknél az alapmennyiségnek elfogadott egységből származik a többi egység, s a köztük lévő viszony alakítja a rendszert. Vagyis mértékrendszerről akkor beszélhetünk, ha a tagok közötti összefüggés egy alapegységre, mint közös eredetre utal, illetve, ha bármelyik egység bármelyik másik egységgel pontosan kifejezhető. E rendszer tehát mesterséges, szándékos alkotás. A történeti mértékeknél, így e kötetben is tárgyaltaknál is, más a helyzet. Létesülésük alkalmával a gyakorlat, a természeti összefüggést alakított rendszert, ritkán a számítás. De a szándékos alakításnál sem törődtek azzal, hogy a rendszer
