Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

3.2.11.88 Kövesdi (Zemplén). 1578-ban V30 helyi borköböl,

921 de ennek értékét nem ismerjük (ld. 3.2.14.80). 3.2.11.89 Krasznai. Dívott 1704-ben.

922 Nagyságára nincs adatom, sajnálatos,, mert megyei mérték. 3.2.11.90 Ladányi (Bars). 1599—1600-ban V

52 helyi akó,

923 ennek értéke azonban ismeretlen (ld. 3.2.2.60). 3.2.11.91 Liszkai (Zemplén). 1571-ben Vio helyi borköböl, 1578-ban és 1600ban pedig V

50 helyi csöbör volt,

924 de egyiknek sem ismerjük az értékét (ld. 3.2.5.51, 3.2.14.82). 3.2.11.92 Liszói (Hont). 1603-ban V

64 helyi akó,

925 értéke azonban ismeretlen (ld. 3.2.2.65). 3.2.11.93 Lőcsei (Szepes). A város 1691. évi jelentése szerint a helyi icce egy közepes borospohárkával kisebb a bécsi iccénél.

926 A bécsi icce ekkor 0,70741 (ld. 3.2.11.15), az a borospohár kb. 1 deciliteres lehet, tehát — 0,11, így írom a tételt, de kérdőjelezve: 1 lőcsei icce= 0,60741 ? A település környékén is dívott. 3.2.11.94 Módi (Zemplén). 1560-ban, 1622-ben 1

/

10 helyi borköböl.

927 de ennek nagyságát nem ismerjük (ld. 3.2.14.83). Éltek vele 1758-ban is.

928 3.2.11.95 Magyar. E jelző alkalmazása feltételezheti a helytől függetlenül, tehát általánosan, országosan használt icce létét. Ez gyakorlatilag igaz is, nem is. Lederer beszél egy — a 18. sz.-tól dívó — 0,8338 1 nagyságú magyar iccéről, amelyet gabonaiccének nevez, valamint egy, a 16—17. sz.-i nagy magyar iccéről, 1,27261 nagyságban.

929 Az elsőnek a kritikáját a budai iccénél megadtam (ld. 3.2.11.26), itt csak annyit: ez a 0,8338 1 nagyságot a Jáckel—Rumler-féle, a pozsony iccére vonatkozó, 19. sz.-i számítástól vette, tehát ez a pozsonyi icce. A nagy magyar iccéje pedig több tévedésből származik. Részint helyi icce, ő maga is erdődinek, szécsényinek is nevezi, 1 x

/

2 budai icce ngyságúnak mondva kapta a téves 0,84841 értékből a fenti nagyságot.

930 De saját példái, idézett forrásai, szövege is cáfolja állítását, bizonyítják, hogy a nagy magyar jelző az adatok téves értelmezésén alapul, nem nézte meg, hogy e jelzők milyen viszonyításban szerepelnek, mire vonatkoznak, s ezt sem vette figyelembe, hogy e korban gyakorta magyarnak nevezték a törvényszabta budai iccét, a bécsitől különböztetendő. Következőleg kellő alap és indoklás nélkül általánosított. S a nagy magyar iccére vonatkozó állítását aztán átvette N. Kiss,

931 és Bán

932 is. Nagy magyar icce tehát nem létezett a 16—17. sz.-ban. Magyar icce sem. És későbben sem. Ugyanis a 19. sz. harmadától kezdve a kor kézikönyvei gyakran használják a magyar jelzőt, amikor a pozsonyi iccéről beszélnek. így pl. 1830-ban