Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

3.1 BEVEZETŐ A korszak űrmértékeit a bevezetőben közölt módszerrel (ld. 1.4) ismertetem. Mint említettem (ld. 2.33.11), a mértékegység nem minden esetben konkrét mérőeszköz, lehet számítási egység is, és sokszor csak a helyi névhasználat különbözteti meg az egységeket, nem pedig a nagyság, ugyanakkor az azonos nevű egységek lényegesen eltérő nagyságúak lehetnek. A kötetben tárgyalt mértékek közül az űrmértékeké a legnagyobb készlet: 67 egység, ebből 29 egységnél 1148 alapegység ismert. Ez az állomány az egész mértékkészletet tekintve az egységnél 42, az alegységnél 94%. Vonatkozó ismereteink, sajnos, nem egyformák. Némelyik mértéknek jóformán csak a nevét ismerjük, másikánál a metrikus nagyság megállapítására is több adatunk van. Néha túlságosan is sok: zavaró. A nagyságadatok ezen ellentmondásossága, mint ahogyan az ismeret-különbség is az említett (ld. 1. e) forrásadottságok: a kor ügyvitelének, írásbeliségének a következménye. És ennek a következménye az is, amire ismételten figyelmeztetek: a mérték első okleveles vagy iratbeli előfordulása esetleges, bizonyosan jóval korábban használták azt a mértéket. A tárgyalásnál természetesen külön kell választani a híg és a száraz űrmértékeket. Közülük azonban az akó (ld. 3.2.2, 3.3.3), a csöbör (ld. 3.2.5, 3.3.7), a fertály (ld. 3.2.8, 3.3.9), a hordó (ld. 3.2.10, 3.3.15), az icce (ld. 3.2.11, 3.3.17), a köböl (ld. 3.2.14, 3.3.20), a kvartále (ld. 3.2.17, 3.3.22), az oka (ld. 3.2.22, 3.3.28), az oktály (ld. 3.2.23, 3.3.29), és a pint (ld. 3.2.24, 3.3.30) mindkettőnél egység volt. Ezeket a szöveg vonatkozás vagy az esetleges jelző (bor, gabona) különbözteti meg a forrásokban. 9* 131