Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

ŰRMÉRTÉKEK

3.2 HÍG ŰRMÉRTÉKEK 3.2.1 Bevezető. Közkeletűen bormértéknek nevezik ezeket, s valóban, az esetek többségében e célt szolgálják, az általános fogyasztásnak megfelelően. Sört, pálinkát ritkábban mértek, az utóbbi amúgy is csak a 18. sz. során terjedt el jelentősebben. Kívülük még olaj, ritkán ivóvíz a méréstárgy. A 19. sz. közepétó'l már tejet is mértek velük. A korszak legvégén jelenik meg a kó'olaj mérendő folyadéknak, de azt térfogatsúllyal (ld. 5.23) mérték. A mértékek összefüggéseit, a szemléből következő egyéb általános ismereteket a fejezetrészt záró összefoglalóban (ld. 3.3.32) tárgyalom. Az ismétlés elkerülése érdekében elöljáróban állapítom meg, hogy valamennyi híg űrmérték mesterséges mértéktípus. 3.2.2 AKÓ 3.2.2.1 Általában. Mivel földmérték is volt, az előző kötetben már foglalkoztam vele.

1 Megállapítottam, hogy az iratokban általános latin nevét — urna — a vonatkozó szótáraink más jelentéssel — vödör — adják, de az iratok köznyelvi azonosítása (urna vulgo ako stb.) az azonosságot kétségtelenítik, de a vödör jelentés is megmaradt. Míg azonban a vödör edényt is, mértéket is jelentett, az akó e vonatkozásban csak mértéket. Mert volt harmadik jelentése is: szolgáltatás, adó (ld. később). Az űrmérték mivolta miatt mindezt természetesen ki kell egészíteni. A történeti-etimológiai szótárunk szerint szláv, valószínűleg ószláv eredetű: okov=űrmérték, illetve vasalt faedény jelentéssel. A jelző pontatlan, félreérthető, pedig Kniezsa magyarázta: vasabroncsot jelent.

2 Ebből az következne, hogy azt a mértéket dongából készítették. Elgondolkodtató azonban az a körülmény, hogy még a nagyobb dongás edényeket, így a hordókat is, még a 16. sz.-ban is faabronccsal szorították össze, nem pedig vasabronccsal (ld. 2.33.11, 3.2.10). De mielőtt következtetnék, vizsgáljuk meg tovább a terminológiát. Az első ismert okleveles előfordulása Pannonhalmáról (Győr) való, 1226 körüli, de már latinosított alakban és gabonamérték (ld. 3.3.3) jelentéssel,

3 hasonlóan 1237-ben

4 és 1240-ben ismét.

5 Ugyanakkor 1240-ben bormértékként is szerepel — elsőnek így —, méghozzá mint a köböl köznyelvi megfelelője: „cum magnó cubulo qui vulgo Ako vocatur".

6 1291-ben pedig már adózás, szolgáltatás (ld. 3.3.3) értelemben is, ismét latinosítva fordul elő,

7 s ugyanaz évben hasonló alakban, azonos értelemmel, de már a latinosított csöbröt vulgózza: „akones, qui uul-