Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

bor- és a gabonamértékeket ténylegesen azonosítja a pozsonyiakkal. Az 1745. évi országgyűlés azonban a pint alapot megtartva az űrmértékek nagyságát ismét „horvátosította". Az 1807:22. tc. próbálkozott ugyan ismét a pozsonyi mértékeket alkalmaztatni, nem sok eredménnyel. Az egységesítést itt is az 1853-ban bevezettetett bécsi rendszer emelte országos szintre, s véglegesen szintén a méterrendszer bevezetése oldotta meg. 2.45.4 A pozsonyi mértékrendszer. A budai rendszernek egyeneságú, törvényes utóda, indulásakor azonban még kiskorú, a 17. sz. közepén még gyámra szorul. Az 1655:31. tc. ugyanis, hivatkozva az 1405. és 1588. évi törvényekre úgy rendelkezett, hogy minden mértéket a „budaihoz vagy a vele (mindenben) azonos pozsonyihoz kell alkalmazni és mindenütt megtartani", még a „telek és a hegyvám urai"nak is. A „mindenben azonos" kijelentés csak úgy értelmezhető', hogy a pozsonyi etalonokat a régi budai etalonokkal egyeztették, illetve a mértékek valóban azonos nagyságúak voltak, azaz hogy úgy vélték. így háramlott át a budai mértéke törvényes, igaz volta a pozsonyiakra, de facto és de jure örököse lett. Hangsúlyozom: a régi, a Mohács előtti budai mértékekről van szó. Budán ugyanis a török idő alatt megváltoztak a mértékek, így az űrmértékek nagyobbodtak. S amikor a felszabadult Buda 1696-ban rendezi a mérés ügyét, nem a régi, hanem az új budai akó és mérő használatára kötelez. S hogy nem az előbb idézett törvény alapján intézkedik, azt bizonyítja az is, hogy amikor eltiltja a magyar sing és a török oka súly használatát, helyettük nem a pozsonyi, hanem a bécsi súly és rőf használatára kötelez. De az ilyen önkényeskedés nem volt egyedi eset, s a kancellária 1701-ben utasítja a törvényhatóságokat: tartsák be az 1655:31. tc. rendelkezéseit, egyeztessék mindenütt a mértékeket a pozsonyiakkal — így a budait már meg sem említi.

628 Nem vagylagos tehát már a fogalmazás, a budai rendszer már nem létezett, csak a pozsonyi. Egyértelmű lett a helyzet. A szabad királyi városok az 1655:31. tc. intézkedései ellen „kihágásokat" követtek el egyrészt a híg és száraz mértékek „önkényes és nyerészkedő, megváltoztatása" által, másrészt annak „megkísérlésében, hogy magukat a megyék joghatósága alól kivonják" a mértékellenőrzés ügyében, állapítja meg az 1715:63. tc. s ezért újítva az előbbi törvényt elrendeli: mindenütt az országban, a hegyvámnál is, a száraz és híg mértékeket, a rőföket, a súlyokat a pozsonyi mértékekhez, rőfhöz, súlyhoz kell „idomítani és alkalmazni", s ez ügyben eljáró alispán vonatkozó utasításait mindenkinek végre kell hajtani. Ez világos beszéd. És mégis: egyes megyék e törvényre hivatkozva másként rendelkeztek, így pl. Vas megye 1715-ben a pozsonyi mértékeket rendeli, de hozzáteszi : „kivéve a hegyvámot és a tizedet"; Zólyom megye ugyanaz évben a pozsonyi mértékekhez a bécsi fontot rendeli; Trencsén megye 1716-ban: a törvényes mértékek a pozsonyi szapu, a budai icce, a bécsi súly és rőf; Borsod megye 1717ben: törvényes mértékek a pozsonyi űrmértékek, valamint a bécsi súly és rőf. — Miért e törvényellenes intézkedés? Mert Vas megye intézkedése még érthető: jövedelemről van szó, de a bécsi mértékek?! Oly nagy lett volna Bécs iránti szere-