Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

— Ismerteti az utasítás természetesen az egyes hibák okát, felismerésének, megszüntetésének módját is, de az részletekre nem térhetek ki. A hazai hitelesítő' intézetek létesítésével kapcsolatban az 1851-ben készült, 1853-ban javított utasítás csak tömörebb fogalmazásban különbözik az előbbitől (bár sok paragrafusa szó szerinti).

579 Új, azonban benne—bizonyítván a fejlődést — az utolsó paragrafus, amelyik így utasít: a hordozható hídmérleget, az ún. tizedes mérleget, mivel a lényege a súly és a teher 1:10 aránya, úgy kell próbálni, hogy pl. a súlyserpenyőbe tett 1 font a teherlapra tett 10 fontot egyensúlyozza-e. E mérleg sokféle nagyságának megfelelően a vonatkozó súlyok arányával kell ellenőrizni.

580 Ez utóbbival szó szerint egyezik a vizsgálat utasítás az 1854-ben kiadott mértékhitelesítési rendeletben is,

581 kivéve az utolsó két paragrafust. Az előző már valamennyi hídmérleggel foglalkozik, ezek helyességét, érzékenységét és tartósságát vizsgáltatja. Az elsőt az előbbi utasítás szerint, az érzékenységet a legnagyobb tehernél kis súllyal, az utóbbit pedig túlterheléssel vizsgáltatja.

582 Az utolsó pontja pedig — ismét jelentkezik az új — az alkoholméter vizsgálatára vonatkozik. Előbb megvizsgálják a százalékos beosztását egy fémlapra vésett beosztási hálózat segítségével. Ha hibahatáron belüli, hitelesítik, aztán helyezhető a mérőbe. A kész mérőnél a helyességét vízben a 0 fokra, majd 25, 60, 100 fokos szeszbe téve vizsgálják, hőmérőjét etalonnal egyeztetik, a skálán közölt súlyát méréssel ellenőrzik.

583 — Az ezekről kinyomtatott, magyar nyelvű „Népszerű oktatás" a felére csökkenti a tudnivalókat, s kihagyja a szabályozó és a hídmérlegre, valamint az alkoholmérésre vonatkozó részeket.

584 Az egész Monarchiára érvényes 1858. évi mértékhitelesítési rendelet — két mellékletével nyomtatásban is kiadták — utasítása

585 már részletesen eligazít. Az első rész (1—62. §) pontosan leírja a hitelesíthető hosszmértéke, az akoló, a csapófa, a száraz és híg űrmértékek, a súlyok (a sajátosok is), a mérlegek (egyenlőkarú, gyors, hídmérleg bontásban), az alkohol- és cukorfokmérők követelményeit. A második rész (1—60. §) ismerteti a vizsgálati módszereket, a hitelesítési módokat a mérlegig. Az egyik melléklet a sajátos hosszmértéket, a pénzsúlyt, a tizedes hídmérleget, az alkohol- és cukorfokmérő vizsgálati módjait, a másik melléklet pedig méretarányosan (részben színesen) közli a mértékek rajzait (8 t). A témánkra vonatkozó előírások mindegyikénél a megfelelő adatokat tartalmazó jegyzőkönyvet kell készíteni. Akoló. Egészét és beosztásait egyeztetve az etalonnal a hosszmértékekhez hasonlóan hitelesíti.

5S6 Száraz űrmértékek (mérő és részei, pint és részei, szénmérték). Köles, répavagy vöröshere mag alkalmas a vizsgálathoz. Szükséges még — a már említett — garat: egy nagyobb és egy közepes a mérőkhöz, egy kisebb a pinthez (nagyságukat meghatározza). A megfelelő garatot szilárd, vízszintes lapra kiterített vászonra kell helyezni (az utóbbi a lehulló magok számára kell). A vizsgálathoz szükséges mag mennyiségét a garatba töltik. Alája teszik a vonatkozó nagyságú etalont, és a. magot a garatszájon át beleeresztik. A garatot levéve, csapófával lecsapják. A magot visszaöntik a garatba, és ellenőrzésre ismét az etalonba engedik. Ha egyezik, a magot ismét visszaöntik a garatba, és most a hasonlóan elhelyezett vizsgá-