Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

1696. évi összeírásában.

2 Egy másik, amely már a német nevet is közli: Gyöngyös (Heves) 1727. évi összeírásának latin példányában a bor mennyisége urna, a német példányban Eimer.

3 Ballagi az utóbbi szó második jelentéseként már közli is, hogy ez akó. Az első a vödör, ami latin szótárainkban az urna megfelelője, mint ahogy írott forrásainkban is szerepel így. Lehet bizonyos esetekben az Eimernek vödör jelentése is (ld. 4.2.88.). Előfordul az iratokban másik latin szó is. Pl. Murány (Gömör) 1584. évi összeírásában a hordók bortartalmát „urnas sew tinas wiennenses" mérték,

4 vagyis bécsi akóval. A tina jelentése egyébként latin szótárainkban borosedény, csöbör. Most még csak azt kell megemlíteni, hogy a magyar szónak is több jelentése van. Az akó ugyanis nemcsak borosedény, nemcsak űrmérték, hanem „terményadó" is, ahogyan az etimológiai szótár nevezi, nem helyesen, ugyanis nemcsak termény lehet az az adó. Két példa. Murány (Gömör) 1652. évi összeírásában „ako marz",

5 Ecsed (Szatmár) 1614. évi összeírásában pedig „duas hydiras lampetras... vulgo Ado vei Ako czyk vocatum"

6 a szolgáltatás. Vagyis az etimológiai szótárnak azon megállapítása már helyes, hogy az ószlovák szó faedény jelentéssel került át a magyarba, s mivel a szolgáltatás egysége ilyen faedény volt, az akó szó adó értelmet is kapott; még a 18. században is találkozunk vele.

7 Innen ered a latin urna szó kettős: vödör és egyúttal akó jelentése is. Tudnunk kell azonban azt, hogy a vödör kettős értelemben: edény és űrmérték (vagyis meghatározott nagyságú edény), az akó viszont csak űrmérték jelentéssel élt tovább. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a kettő azonos jelentésű. így szerepel pl. Balatonederics (Zala) 1769. évi hegyvám lajstromában: „akó vagy vödör".

8 Végezetül hangsúlyozom azt, hogy amikor az akó szó a szolgáltatás jelzőjeként szerepel, pl. akó árpa

9 vagy akó zab

10 a szolgáltatás, nem űrmérték az akó, nem egy akó terményt adnak, hanem adó e szó jelentése, mint pl. ezt meg is nevezik Zborón (Sáros) 1689-ben: „adó zab".

11 A bort tartalmazó edény nagysága a szolgáltatások következtében állandósult: űrmérték lett, ennek mennyiségével határozták meg a szolgáltatás, a hegyvám, illetve kilenced, a dézsma stb. mennyiségét. Ehhez természetesen a termés mennyiségét is ismerni és ugyanúgy meghatározni kellett. Tehát az akó száma (mint termésmennyiség) — ott és akkor — egyúttal meghatározott nagyságú szőlőt is jelentett. így lett az akó földmérték is. Első előfordulásával Szentgyörgy (Pozsony) 1601. évi összeírásában találkozunk : név és akószám határozták meg a szőlőt és nagyságát.

12 Valószínű, hogy már az előző század végén kialakult ez a földmérték, hasonlóan a Nyugat-Dunántúl egyes településénél a 16. század közepén kialakult azonos mértékhez, amelyet ott vödörnek neveztek.

13 Más területeken — a fenti adat szerint Pozsony megyében is — viszont akó lett a neve. Az akó tehát akkora szőlőterületet jelölt, amekkorán X akó bor termett átlagosan — ez az általános helyzet —, vagy meghatározott termés esetében; ez a ritkább eset. A 17. században általában a jó termés a kitétel: „Amikor jo termet a szőlő meg lesz ako..."

14 A 18. században már megkülönböztetnek jó, közép és rossz termést.

15 Az akó, egyike lévén a legnagyobb űrmértéknek, kisebb űrmérték hozzátételé-