Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
vei is jelölt területnagyságot már korszakunk elején; 16 így az akót kiegészíthették köböllel (ld. 4.2.38.4.), pinttel (ld. 4.2.64.), iccével (ld. 4.2.26.), de földmértékrendszert nem alkottak; ahogyan már a 17. században kiegészítették más mértékekkel, illetve viszonyították azokhoz, rendszeresen azonban csak a 18. századtól kezdve. Sajnos, mert éppen ez az egyik forrása ezen mérték nagyságmeghatározásának, így a 17. század mostohább marad. Az akónak, űrmérték és földmérték mivoltában egyaránt, mint más mértékeknek is — általában helyinek tekinthető—alegységei is voltak. Közülük földmértékként hárommal találkoztam. Ezek: a pozsonyi — amelyik a 18. századtól országos lett —, az erdélyi — e területen általánosan érvényesült — és a soproni — táji érvényesüléssel •—. Amikor e megkülönböztető, az alegységet bizonyító jelző hiányzik a forrásban, lehetséges, hogy helyi akóról van szó, de ez nem bizonyos, nem is bizonyítható; ezért minden ilyen előfordulást egységesen általánosnak tekintek, így vizsgálom más mértékekhez való viszonyát, s azután az említett alegységeket. 4.2.1.1.1. Akó — árok. Sajátos szőlőmértékre (ld. 4.2.2.) vonatkozó viszony. Tapolcsány (Nyitra) 1618. évi összeírásában a hegyvám, vagyis a kilenced 4 árok után 0,25 akó, 17 így termésben 1 akó = 1,77 árok. Nagycsécs (Abaúj) 1786. évi összeírása szerint pedig 168 árok évi 50 akót terem, 18 vagyis 1 akó=2,8 árok. Az adatokat metrikusra nem válthatom, éppen fordítva próbálok majd tájékozódni. Csak annyit állapíthatok meg, hogy átlagosan 1 akó 1,77—2,80 szélső értékek között átlag 2,25 árok. 4.2.1.1.2. Akó — font. Szintén sajátos szőlőmértékre (ld. 4.2.21.) vonatkozó viszony. Csak egy adatom van, az is késői: 1869-ben Kőszeg (Vas) vidékén lakó=10 font. 19 4.2.1.1.3. Akó — kapás. E jellegzetes szőlőmértékre (ld. 4.2.29.) vonatkozó viszonynál, érthetően, sok az adat; ezeket az említett tájrendben mutatom be. Minden viszonyszám 1 akóra vonatkozik, illetve 1 akó az annyi kapás, így az ismétlés kerülése érdekében csak a feltétlenül szükséges esetekben írom ki a mértékek nevét. Felvidék. Pozsony megye: Szentgyörgy, 1774: 0,57—0,95, átlag 0,76, 20 ugyanott 1835-ben a kapás 70 nöl volt (ld. 4.2.29.1.5.), így az akó 53 nöl lehet. Hont megye: Nagymaros, 1766: 0,33. 21 Nógrád megye: Kismaros, 1766: 0,49. 22 Zemplén megye: Hegyalja, 1793: 0,33, 23 1803: 0,33. 24 Summázva: 1 akó=0,33—0,95 szélső értékkel átlag 0,48, gyakoriságban 0,33 kapás. Dunántúl. Sopron megye, 1733: 4,0 — túlzottnak tűnik, de a forrás kétszer is így adja (15 akó = 60 kapás, 10 akó = 40 kapás); 25 annál is inkább sok, mert a soproni akónál ez a viszony 1 kapás (ld. 4.2.1.4.). Vas megye: Rohonc, 1720: 1,0, 26 Kőszegen 1828-ban a kapás 80 nöl volt (ld. 4.2.29.1.5.), ez az akó is azonos lehet vele. Petenc, 1736: 0,65. 27 Zala megye: Badacsony, 1702: 0,5; 28 ha azt vesszük figyelembe, hogy Keszthelyen 1814-ben a kapás 100 nöl volt (ld. 4.2.29.1.5.), 16* 243
