Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

hivatalt a bécsi minta szerint. A tanács, miután Bécsben is informálódott, 1842-ben elfogadta a javaslatot, s megkezdte az előkészületeket, a szükséges felsőbb jóváhagyás megszerzését. Úgy tervezték, hogy az alkapitány irányítása alatt a kapitányi hivatal egyik kancellistája, két, évenként újraválasztandó polgár bevonásával intézi az igazgatási, adminisztrációs teendőket, a szakmait pedig egy felesketett mértékhitelesítő. Kidolgozták a hitelesítési szabályzatot, megállapították a szükséges felszerelést, s a fizetendő díjakat;

422 1845-re meg is szerezték az elvi engedélyt.

423 A „mérő és mértékbélyegző hivatal" felállítását jóváhagyták, csak éppen a pénzügyeknél akadtak el: a hitelesítési díjak és a hitelesítő személy díjazása ügyében.

424 A „szerintéző mester" díja és a hitelesítési díj ügye tovább gyűrűzött.

425 A bécsi intézet vezetőjének, Jáckelnek a véleményét is kikérte a kancellária, ő felszerelési költségvetést, díjtáblázatot készített és áttekintést adott az európai mérésügyről.

426 A következő évben a város Pauer Lipótot választotta szerintéző mesternek, s Bécsbe kívánta küldeni, hogy az ottani intézetnél a szükséges szakismereteket megszerezze;

427 de az ügy a díjak miatt tovább húzódott,

428 és nem is fejeződött be a szabadságharcig. 1851-ben aztán a pesti komisszariátus a tapasztalt egyenetlenségek megszüntetése érdekében javasolja egy hitelesítő intézet felállítását,

429 s a javaslat megindult az adminisztráció útján.

430 Ennek során Pest városa felújítja az 1846-ban készített javaslatokat,

431 csatlakozott az ügyhöz Tuschek Jakab pesti kádármester „akózó intézet" létesítésére vonatkozó javaslata is.

432 Az ügy gördült tovább, míg aztán országossá szélesedett. 1853-ban a kereskedelmi kamarák előkészítő munkája alapján a helytartótanács kidolgozza javaslatát egyrészt a felállítandó hitelesítőintézetek székhelyeire, másrészt a hitelesítési utasításra;

433 amelyekhez kikérték a bécsi intézet vezetőjének, Rumlernek a véleményét is,

434 és bekérték a vonatkozó költségvetéseket.

435 Mindezek alapján a császári kormány 1854-ben kiadta az — akózó intézetek munkáját is átvevő — mértékhitelesítő intézetek, illetve a kor terminológiájával a „mértékigazoló hivatalok" szervezetére és működésére vonatkozó rendeletét. Eszerint: az intézetek a politikai hatóságok, illetve a törvényhatóságok irányítása alatt működnek; létesítendő Pesten (a bécsi mintára), budai fiókkal, a megyeszékhelyeken, a városokban és mindenütt, ahol a kereskedelem igénye megkívánja; az intézetet egy-több alkalmas és megbízható hitelesítő vezeti; a szükséges etalonokat be kell szerezni; az előlegezett költségeket vissza kell téríteni; közli a mérték vizsgálatra és hitelesítési eljárásra vonatkozó utasítást és a fizetendő díjakat.

436 A rendeletet mindenütt kihirdették, egyúttal alkalmazottakat verbuváltak,

437 Borsod megye pl. ilyen szöveggel: „aki a járási székhelyeken felállítandó mértékhitelesítő intézetekhez a kiszabandó díjak 25 %-val javadalmazandó állomást elnyerni akarja, jelentkezzen", s ha a Miskolcon már működő mértékhitelesítő hivatalnál 3 hétig tartó gyakorlati képzést követő vizsgán megfelel, elnyerheti.

438 A helytartótanács rendeletére a pesti hivatalhoz csatolt akózó intézet vezetőjének a tanács Tuschek Jakabot megtartotta, az engedélyezett további három állás — igazgató, segéd, szolga — betöltésére pedig pályázatot hirdettek.

439 Az igazgatóira 5, a segédire 18, a szolga állásra 1 jelentkező volt, az utóbbinál tehát nem 7 Bogdán 97