Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
1638. A Batthyány körmendi és németújvári uradalom utasítása a szőlő újonnan való mérésére. 402 1640. A Batthyány rohonc-szalónaki (Vas) uradalom szőlőfelmérési utasítása. 403 1662. Báthori Zsófia csetneki (Gömör) udvarbírájának adott utasítása egyik pontja az űrmértékek igaz használatáról, azokkal „ne keressen privatum commodumot, és az szegénységnek kárt ne szerezzen, mint néhol találtatnak az efélék, mert ha ezt cselekedni tapasztaltatik, meghal érette". 404 1672. A vajdahunyadi „vas bányához való observatiók" között: „az vas kohra kö hányó teknő minden bányában mértékes legyen, úgy mint hossza két arasz, szélessége pedig másfél arasz". 405 1680 körül. A dubnicai (Trencsén) kamarai uradalom instrukciójának egyik pontja: pecsétes űrmértékeket használjanak. 406 1690. A zborói (Sáros) uradalmi observatióban: „minden féle mérték egyenlő légyen". 407 1719. Az alsólendvai (Zala) uradalom kasznárának adott utasítás az űrmérték használatáról. 408 1749. Az Esterházy csobánci (Zala) uradalom űrmértékhasználati utasítása. 409 1751. Az Esterházy alsólendvai (Zala) uradalom felmérési utasítása. 410 1774. A Csáky illésfalvi (Szepes) uradalom utasítása a földmérőnek. 411 1779. A Zichy vilonyai (Veszprém) birtokfelmérésre az uradalmi földmérőnek adott utasítás. 412 1803. A Simonyiak bellegi (Bars) erdőjének felmérésére a földmérőnek adott utasítás. 413 1812. Festeticsek „uradalmi inszenérek instructiója". 414 1814. Festeticsek „Directionalis Fő Inzsenérnek instructiója". 416 2.4.3. Szervezet. A mérésügy intézésénél az elvi és a gyakorlati részt meg kell különböztetni, mert két vágányon haladt már az előző korszakban is. Az előbbi az uralkodó feladata volt, az utóbbi a törvényhatóságoké. 416 Ez a helyzet korszakunk elején is. Szervezett tevékenységnek csak annyiban nevezhető, amennyiben a törvényhatóságok szervezetén belül egy-egy tisztségviselő gondja lett a mérésügy folyamatos gyakorlati intézése, természetesen helyi jelleggel. így pl. Rozsnyó 1603. évi határozatában a tanács ezt a vásárbíróra bízza; Szombathely 1627-ben a hadnagyra, aki a bírónak jelent; Bereg megye pedig 1633-ban a szolgabírák feladatává teszi, mint az előbb láthattuk (ld. 2.4.2.2.2.). Elvi és gyakorlati jellegű tevékenység csak időnként tapasztalható, amikor a törvényhatóságok — rendszerint a megyék — sérelmeire, panaszaira az országgyűlés, illetve az uralkodó intézkedik és visszacsatol. Az 1653. évi erdélyi végzés a vármegyék és székek tiszteit bízza meg a mértékfelügyelettel; az 1659:71. tc. ezt az alispánokra (ld. 2.4.2.1.), azok pedig a szolgabírákra bízzák, mint pl. Mosón megye 1687-ben; 1696-ban pedig Buda tanácsa a rendészeti biztost bízza meg a mértékfelügyelettel (ld. 2.4.2.2.2.). És ez a lényeg, mert ez a törvényhatósági szervezet elsősorban csak ellenőrzi a mértékeket, természetesen a hiteles etalonok alapján,
