Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
mérés alapján bécsi négyszögölben és alsó-ausztriai holdban (amelynek nagyságát II. József a könnyebb számolás érdekében 1584 négyszögölről 1600 négyszögölre változtatta) írták össze és vezették be a többi adattal együtt a földkönyvbe, így jött létre az ország első földfelmérése, amelyet még nem fejeztek be, amikor II. József rendeleteit visszavonta; a megyékre bízott földkönyvek jó részét a nemesi ellenállás meg is semmisítette. 248 Sőt, törvényt hoztak: az 1790. évi 35. tc. szerint „az utolsó kormány alatt végrehajtott bármely föld- és birtokfölmérési munkálatok minden törvényszéken és minden ügyben érvénytelennek nyilváníttatnak, ... jövendőre semmiféle ilyen fölméréseket nem szabad engedni". Az 1807. évi 22. tc. ismét elrendeli a pozsonyi mértékek — említve az öl és a rőf is — országos használatát, egyúttal a kisebb (64 iccés) pozsonyi mérőt vezetteti be. Ez utóbbi miatt nehézségek támadtak, ezért 1813-ban ismét a régi (nagy) pozsonyi mérőt érvényesítették (ld. 2.4.2.2.1.). Az 1836. évi 5. tc. intézkedései: „A jobbágy-telki állomány, mely Magyar és Horvát Országra nézve a hely-osztályzati rendszeres munka folytában Mária Therézia alatt költ úrbéri rendelet által 1100, 1200, vagy 1300 • ölre számított holdak, vagy illetőleg kaszállók mennyiségével minden helyekre nézve kiszabatott, valamint Temes, Torontál és Krassó megyékben is minden holdra határozott 1600 • ölekben a legelőkre nézve is megállapíttatott — és végre Posega, Szerem és Verőcze vármegyékben különös helyosztályzat mellett, és minden megyében meghatározott hold-szám mértékben, jelesen Szerem és Verőcze egy hold szántóföldet 2000, a kaszálót 1000 • ölre, Posega vármegyében pedig mind a szántóföldet, mind a kaszállót 1296 • ölre számított mennyiségben a mai divatban vagyon, mind belső, mind külső járandóságra nézve a jövendőre is alapul tartatik meg. .. A belső egy egész telki állomány (Posega, Szerem és Verőcze, nem különben Temes, Torontál és Krasso vármegyékben is meghagyattatván az eddigi szokás) mindenütt egy holdban határoztatik meg", a külső tartományokat pedig megyénként felsorolja; a rét hiányát „minden szántóföldi hold egy kaszás utáni értékkel" és viszont, valamint Posega, Szerem és Verőcze megyékben a szőlőnél egy hold szántóföld két kapás értékkel kipótoltatja; a legkisebb zsellértelket 150 négyszögölben állapítja meg; az úrbéri pernél pedig az „Úrbér behozatala idejébeli állapot ... törvényes bizottság, tiszti ügyész és munkálódó földmérő által nyomoztassák ki, ... a jobbágyi tartományok jelenlegi állapotja is mérettessék fel, és ezen felmérés hitelesíttessék meg"; „a rendbeszedési terv, a telki-állomány új rajzolatát egyetembe kimutató földabrosszal együtt ... készíttessék el". A 6. tc. szerint „az egész telekre a legelőbeli haszonvételnek legkisebb mennyisége 4, legnagyobb 22 [1200 négyszögölre] számított holdban ... állapíttatik meg". Az 1840. évi 7. tc. pedig módosít: „Verőcze vármegye diakóvári járásbeli minden helységek határában, az eddigi szokás megtartásával, egy hold úrbéri szántóföld 1620, a kaszáló pedig 1296 • ölekkel számíttassák." Az 1849. okt. 20-i és 31-i, valamint az 1850. márc. 4-i, jún. 6-i és nov. 21-i cnp. — mintegy felújítva II. József munkáját — elrendeli Magyarországon, Erdélyben, Horvát-Szlavóniában a „földadóideiglen" bevezetését, 249 s ezzel megindult az ország második kataszteri felmérése. A rendelet többek között megszabta: „mielőtt a
