Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
telekkönyv szerkesztése megkezdetnék, a községben szokásos földmértéket az egyes mívelési ágakra nézve meg kell határozni, ti. hány négyszögölből áll a helyben szokásos térmérték, mérő vagy hold, kaszás, kapás, font vagy fertály", s ez a „munkálatoknál zsinórmértékül szolgál minden számításokban", a telekkönyv címlapján pedig, s a rovatfejekben a „helyben szokásos termény-mértékekkel" együtt „kitétetik". A helyi mértékeket azonban bécsire számíttatja át, a térmértékeket „1600 Nszöles kat. holdra", s ez került a telekkönyvbe. Az 1853. ápr. 18-i cnp. külön el is rendeli: „A térmérték a földkönyvben előadott mérv szerint ausztriai holdakban és ölekben jegyzendő föl." 260 Az 1853. jún. 8-i cnp. elrendeli az alsó-ausztriai űrmértékek használatát Magyarországon a Szerb Vajdaságban és a Temesi Bánságban, megadva az alsóausztriai és a pozsonyi mértékek viszonyait. 251 Ugyanakkor elrendeli, hogy Erdélyben az előfogat térítésénél 1 mérföldet az addigi 5000 helyett 4000 alsóausztriai = bécsi öllel kell számítani. 252 Az 1854. márc. 24-i cnp. a katonai határőrvidéken is bevezetteti az alsó-ausztriai mértékeket és súlyt. 263 Az 1854. máj. 15-i kormányzói rendelettel kiadták a mértékhitelesítési utasítást. 254 Az 1854. máj. 23-i cnp., az általános bányatörvény, bevezetteti a bányáknál a bécsi mértékeket, így a bécsi ölet és a bécsi négyszögölet, de „ott hol a metremérték és súly van behozva", ez marad; meghatározza a „vájnamértéket" (még bányanégyszögölben: 12 544), megszabja a telekalakítás minden módozatát, pontos méretezéssel; megszabja a „külmértéket" is, és elrendeli a „bányamérnöki térképek" készítését. 256 Az 1867. évi 16. tc, a Magyarország és a monarchia országai közötti vám- és kereskedelmi szövetség 13. cikke szerint az egyforma mérték- és súlyrendszer behozataláig, melyre mindkét fél egyenlő törvényjavaslatot fog készíteni, a„jelenleg fennálló mértékek és súlyok fentartatnak". Az 1867. évi 9. tc. 4. §-a szerint újoncállításnál „a test magasságát illetőleg 59 hüvelykben állapíttatik meg a mérték legalsó fokozata". Az 1868. évi 40. tc, a véderőtörvény 16. §-a szintén az „59 bécsi hüvelyknyi" testmagasságot állapítja meg (vagyis 1,55 m-t). Az 1869. évi 25. tc, a földadótörvény érvényesíti az 1849. évi földadóideiglenrendeletet, így folytatják a kataszteri munkálatokat. Az 1871. évi 16. tc rendelkezése szerint: „A hajóköbözésnél szükséges mérések a méter mérték szerint eszközlendők. A méter tört részei deciméterek- és centiméterekben fejezendők ki." A méter tehát itt megelőzte országos behozatalát, mert a tengeri kereskedelem érdeke megkívánta. Az 1874. évi 8. tc, a métermérték behozataláról, szentesítve lett 1874. ápr. 17-én, kihirdetve az országgyűlés képviselőházában ápr. 20-án, a főrendiházban ápr. 21-én. Fontossága miatt részletesen kell ismertetni. „l.§. A magyar korona országaiban az addig használt mértékek helyett új mértékrendszer hozatik be, melynek alapja a méter tízes felosztással és többszörözéssel.
