Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
penig húszon öt ölet. Egy öl számláltatik három singre [ld. 3.2.21.15.]. Az kaszáló rétek is, azon öllyel értetik, hoszsza és széle. A veteményes kertek penig külömb mérték ala vetettek. Mert a régi mérés szerint egy láb vetó' kert, tészen az Budai Magyar egy Iczét." 122 Ugyanaz évben pedig táblázatot készítettek arról, hogy „egy kötél föld ha a széle ... ölnyi, hosszának kell lenni ... ölnek", mégpedig (egyszerűsítve szorzatnak írom): 3X78, 4X60, 5X48, 6X46, 7X45 Va, 8X40 V 2 , 9X35, 10X 32, 11X28, 12 x 25 öl, és az öl az három sing. 123 A szorzást azonban nem végezték el, tehát nölet nem állapítottak meg. Pótoljuk mi, így az eló'bbi rendben lesz: 234,240, 276, 318,5, 324, 315, 320, 308, 300 nöl. A tíz esetből tehát csak két eset egyezik, s ez nem az, amit az urbárium — ezt kell hitelesnek tekintenünk — megszabott, az a 12x25 öl, vagyis 300 nöl, a táblázat utolsó tétele. Ezt kell tehát helyesnek elfogadnunk. így a 3 öl szélességgel kezdve a hossz a következő értékeket kell hogy kapja: 100, 75, 60, 50, 42 4 / 5 , 37V 2 , 44V 3 , 30, 27V 3 és a megadott 25 öl, vagyis ezen kívül egyik sem egyezik, mindegyik más, de törvényt nem lehet megállapítani a változásokban. így nem lehet kitalálni, hogy a hosszúság számértékeit miként állapították meg. Vagy egyszerűen ez volt a hagyomány és akkor csupán leírták az öregek emlékezetéből? De hát nem ellenőrizték a szorzást? Már az első tételnél kiabál a helytelenség. Nem tudom tehát okát adni a helytelen adatoknak, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy területmérésről van szó, de csak a két kiterjedés számértékét, tehát a hosszmértéket adják meg, nem alkottak belőle területmértéket. Sziget, Bocskó, Rónaszék (Máramaros) 1675. évi határigazításánál az ottani földmértékrendszert (ld. 2.2.6.2.2.) alkalmazva rúddal (ld. 3.2.22.) mérnek, a település név szerint felsorolt „hütös emberei" jelenlétében. 124 Szabókeresztesen (Fehér) 1677-ben a telek utáni szántót 7 öles kötéllel (ld. 3.2.8.) mérték ki, amelynek harmadrész nagyságát a falu templomának falán megjelölték (etaionizálták), a mérés módját pedig a mennyiség megadása magyarázza: pl. „7 kötélvonás". Vagyis a mérés kezdőpontjától kifeszítették a kötelet, végét cövekkel megjelölték, aztán tovább „vonták" a kötelet, amíg a cövekhez ért, a másik végét szintén kicövekelték, és így tovább. Az adatokból azt is megállapíthatjuk, hogy csak szélességet mértek, a hosszúság közismerten adott lehetett, ugyanis, ha „igen hosszú föld méretett", fele szélességet mértek. 125 Szerednye (Ung) 1677. évi összeírásában az épület nagyságát így adták meg: szélessége 2 öl (ld. 3.2.17.), hosszúsága a magasságával együtt 13 öl. 126 Karkón (F. Fehér) az 1692. évi osztáskor a szántót holddal (ld. 4.2.24.); a telket, kertet, rétet öllel (ld. 3.2.17.) mérték, de csak a szélességet, a hossz nyilván tudott volt. A szőlőt is öllel mérték, de a hosszán kívül a szélességet is megmérték, alul és felül, arasznyi (ld. 3.2.1.) pontossággal. 127 A szőlőnél tehát nincs közös hossz, a szélesség sem egyforma, vagyis nem szabályos négyszög az. Hunyadon szintén 1692-ben „öles fával" mértek; a szántónál szélességet, a rétnél szélességet és hosszúságot, a szőlőnél ismét csak szélességet. 128 A szőlő itt tehát szabályos alakú. Szigeten (Máramaros) 1693-ban az ott dívó földmértékrendszer szerint (ld. 2.2.6.2.2.) rúddal mérik a szántót, kaszálót, de „Hosszúliget nagy darab erdős 5* 67
