Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

Erdélyben és az Alföld északi felén éltek vele: Hajdúban, Szabolcsban még a 19. század elején, Nyíregyházán még 1831-ben is dívott.

100 De lehetett közvetett ok is a mérésre: valamilyen — rendszerint szolgáltatási, adózási—célú összeírás velejárója volt, amikor a nagyságot mint szolgáltatási, adóalapot kellett megállapítani. A továbbiakat célszerű országos és helyi mérés bontásában megvizsgálni. 2.3.4.2.1. Országos földmérésre a török elleni felszabadító harcok befejezte után kerülhetett sor. Az 1696. évi országos (az utolsó portális) összeírás azonban a földterület nagyságát mértékkel nem vette figyelembe. Utána a birtokrendezés szükségének követelményeként 1701-ben megkezdték a felmérést, de ez nem kerekedett országossá, csak néhány helyró'l van rá adatunk, amikor a föld nagyságát királyi öllel mérették fel (ld. 3.2.27.7.). Az elsó' országos számbavétel az 1715—20-as összeírás, amelyiknél a föld nagyságát pozsonyi köböl (ld. 4.2.38.22.). kaszás (ld. 4.2.32.), kapás (ld. 4.2.29.) mértékkel, de nem tényleges mérés, hanem bevallás alapján állapították meg.

101 Horvát területen 1732-ben indult földmérés, amely a rétet szekér-kaszás mértékkel, de a szántót már holdban vétette fel, és megadták annak egységnagyságát: 40X 80 öl mértékkel (ld. 2.4.2.1.). Ezt tehát már mérték. Eszközét, módját nem ismerjük, de figyeljünk fel arra, hogy még nem négyszögölben határozták a nagyságot, hanem a két kiterjedés számértékével: elvi etalonnal. A rend kedvéért megjegyzem, hogy 1764-ben megkezdó'dött az ország katonai térképezése, felmérése, de ezt a munkát hadmérnökök végezték,

102 így a bevezetőben mondottak értelmében ezzel nem foglalkozom, ahogyan a késó'bbi katonai felvételekkel sem, azokat már meg sem említem. Az 1750. évi erdélyi összeírás köböl (ld. 4.2.38.), szekér (ld. 4.2.76.) és akó (ld. 4.2.1.) mértékekkel ismét csak bevallás alapján regisztrált nagyságot, nem mérték azt.

103 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés (1767) indítja el tulajdonképpen a rendszeres felmérés sorát, bár nem a földterület pontos nagyságának a megállapítása volt a célja, hanem a földesúri szolgáltatás alapját meghatározó telekkategória. Megtartotta a hagyományos kaszás = szekér, kapás mértékeket, meghatározta a pozsonyi méró' nagyságát fél holdban (ld. 4.2.44.), azt pedig — osztály=földminó'ség szerint — 1100,1200, 1300 négyszögölben (ld. 2.4.2.2.1., 4.2.55.). Általában bevallás alapján dolgoztak, csak bizonyos esetekben kellett mérni.

104 Ez azonban a megyei geometrák feladata volt, az uradalmi mérnök felmérését nem fogadták el.

106 Az 1785—1786. évi erdélyi úrbéri összeírás is így történt, azzal a különbséggel, hogy itt a rétet is holdban vették fel, és itt a hold egységesen 1600 nöl volt.

106 Bonyolítására nincs adat. II. József kataszteri felmérése (1786) az elsó' olyan országos összeírás, amely a művelési ágtól függetlenül minden föld nagyságát egységes mértékkel: bécsi öl, négyszögöl, 1600 nöles hold egységekkel ténylegesen felmérték, amellett nyilvántartották a régi hagyományos mértékek adatait is. A földeket a földesurak, illetve a „parasztok által" mérették fel, s az udvartól küldött geometrákkal ellenőriztették.

107 A parasztok felmérését hitelesített ölrúd, 10 öles mérőlánc, néhány pózna