Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

és több faszeg segítségével végezte több személy, a következők szerint. A mérendő terület széltét-hosszát póznákkal kijelölték. Egyiktől indulva megmérték pl. a hosszúságát. A póznánál kezdve a láncot kifeszítették, az utolsó láncszembe faszeget dugtak (10 öl), a láncot átfordították, a végébe újabb faszeget szúrtak le (20 öl), így folytatták tovább, amíg a kiterjedés végéhez értek. Ha az utolsó fordításnál nem volt szükség a lánc teljes hosszára (mert az kevesebb volt 10 ölnél), előbb megszámolták hány faszeget szúrtak le, annyiszor 10 öl volt, az összeghez pedig hozzáadták a maradék távolságnak lánccal és ölrúddal megmért, lábnyi pontos adatát, s az összeget mint a hosszúság adatát az „írástudó" egyén feljegyezte, de a láb adatát tört ölben adták meg (pl. 2 láb helyett 2/6 öl). Ugyanígy megmérték a szélességét. A kettő szorzatával megállapították a terület nagyságát, mégpedig 1600 nöles holdra számítva úgy, hogy a nem egész holdat törtszámokkal adták meg, 1/64 holdig, vagyis 25 nölig csökkenően, az ennél kisebb részt pedig nőiben jegyezték fel (pl. az 1635 nölet így: 1 1/64 hold, 10 nöl).

108 Bonyolult eljárás. Tudták akkor is, táblázatokat készítettek, hogy a „Teres quadrat Áréáknak Jugerumokra, és a Jugerumoknak Fractio nélkül lévő legkisebb részeire való Reductioja megkönnyebbítessék". Az I. részben 1 nőitől nőienként megadták, hogy az „tészen 64-ed rész Jugerumot" és „fel-oszthatatlan maradvány • öleket", egészen 1600 nölig; a II. rész megmutatja, 1600 nőitől kezdve, hogy „ennyi • öli tészen Jugerumot", 1 holdtól 1000 holdig terjedően; a III. rész pedig megmutatja 1-től 64-ig terjedően, hogy „ennyi 64-ed mindenikje 25 • ölet magában foglalván tészen 4-egyed rész, 8-czad rész Jugerumot" és „marad fenn 64-egyed".

109 Megjegyezzük, hogy éppen ezen számítás megkönnyítése érdekében — hogy ne legyen „fractio" — változtatta meg II. József rendelete az alsó-ausztriai hold nagyságát 1584 nőiről 1600 nölre(ld. 2.4.2.1.). Az a tény pedig, hogy a mérnöki mérési eredmények mellett megtartotta a helyi mértékek nagyságadatait, egyrészt tárgyilagos ellenőrzési alapot biztosított, másrészt a helyi gyakorlat és a központi egységes mérésmód párhuzamosságával az utóbbi gyors elterjedését eredményezte volna. Az udvari kamara 1788. évi rendelkezése értelmében a bánya felmérése a bányabírósági bányamérnöknek a feladata volt.

110 A Czirákyról elnevezett 1819. évi erdélyi úrbéri összeírásban már minden művelési ágnál hold a mérték, mégpedig bécsi, 1600 nöles.

111 Ezt már mérték — módját nem ismerjük —, de talán számították is, ugyanis 1 hold átlag 2 erdélyi köböl vetőmagszükséglet alapon „Kulcs" című táblázatot szerkesztettek, amely 1/128 holdtól 50 holdig terjedően mutatja, hány erdélyi köböl, illetve bécsi mérő megy a vonatkozó holdba.

112 Ennek segítségével a köbölben megadott földnagyságot holdra számíthatták át. Tulajdonképpen az előbbi alaptételre építette fel Tóth Mikolai István 1836-ban készített, „Kulcstár, a mérőedények különböző jugerumokhoz, quadrat ölekhez való törvényes egyeztetéséről" stb. című munkáját,

113 amelynek hivatalos használatához a gubernium támogatását kérte 1838-ban. A munkát az erdélyi királyi tábla hat ítélőmestere bírálta, s elfogadásra nem ajánlotta. A bírálatból a következőket érdemes idézni: „...eddig elő mind úgy tudatott, s így is gyakoroltatott, hogy egy jugerum földbe két köböl mag megyén. ... 5 Bogdán 65