Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

alkalmazandó módszereket (szétválasztva a hossz-, a terület- és a köbmértékadatokat), valamint a munka- és anyagnormákat, s azokat alkalmazta,

96 Az építőmesterek, ácsok többnyire fejből dolgoztak, esetleg vázlat segítségével; csak a 18. század derekától találkozunk általuk készített tervrajzokkal.

97 A 17. században csak a hadmérnökök, s néhány — inkább külföldi — építész dolgozik nálunk tervrajzok alapján. Vagyis: ezek ismerték és alkalmazták a méret arányos kisebbítését, s a vele járó számításokat, amit a térképnél is alkalmaz a század derekától a képzett földmérő. A hosszmértékek földmérésnél való alkalmazásával ott foglalkozom (ld. 2.3.4.2.). Vizsgálni kell a távolságmérést: leginkább az út mérése, azután a települések, tereptárgyak egymástól való távolságának a megállapítása. Eszköz a kötél (ld. 3.2.8.), a kerék és a járás; mérték a kerékfordulás (ld. 3.2.7.), a lépés (ld. 2.3.11.), az órajárás (ld. 3.2.16.), a mérföld (ld. 3.2.14.), a postaállomás (ld. 3.2.20.). A mérés technikája a kötél, a lépés, a járás esetében maga magyarázó; a keréknél a fordulást kellett megszámolni a ráerősített jel segítségével, az a kerület szorzatával adta a távolságot. Hogy az út hosszát ne kelljen ismételten mérni, már az előző korszakban megkezdték

98 a mérföldkövek (ld. 3.2.14.) állítását, a „tömeg"-közlekedésnél pedig a postaállomás (ld. 3.2.20.) jelezte azt. Végezetül a katonaság alkalmazta újonc- és lómértékről néhány szó. Az újoncmértéknél (ld. 3.2.27.) a mérőrúd (ld. 2.3.3., 2.4.4.) mellé állított újonc fejéig húzták a csúszólécet, s a rúdról leolvasták a testmagasságot. A lómértéknél (ld. 3.2.12.) a mérőszalag (ld. 2.3.3., 2.4.4.) elején levő rézlemezt a ló egyik első patája alá tették, s a szalagot felhúzva mérték meg a marmagasságát. 2.3.4.2. Földmérés. A félreértések elkerülése érdekében: a földméréstan, a geodézia története nem tárgya e kötetnek, így természetesen nem foglalkozom a képzett geometrák, de helyesebb most azt mondani, a mérnöki felmérések módjával, technikájával sem. E téma egyébként is külön kutatást igényel (és érdemel), mert összefoglaló történetét még nem írták meg, csupán egy fázisának (a szintezésnek) egy időszakát dolgozta fel kitűnő könyvében Bendefy.

99 Kizárólag az a célom, hogy a korpuszban ismertetett földmértékegységek alkalmazását, a velük való mérés módját, köznapi technikáját ismertessem; a kor terminológiájával azt mondhatom: a paraszti mérést, a mérnöki felvételekre csupán utalok. Földmértékeink jó részénél amúgy sem beszélhetünk mérésről. Mérőeszközt csak az egység kialakításakor használtak, aztán már ritkán, vagy egyáltalán nem. E mértékekkel tulajdonképpen csak becsültek, azaz mégis mértek: szemmértékkel. Ránézéssel is meg tudták állapítani, mekkora pl. egy köblös föld vagy egy kaszás rét a helyi hagyományos gyakorlat szerint; de természetesen mértek mindenkor, amikor azt a mérték megkívánta. A mérésre sokféle okból kerülhetett sor. Lehetett közvetlen is: a határ vagy kisebb részének felosztása, kiosztás vagy újrafelosztása, valamennyi vagy csak egyes művelési ág művelési egység nagyságának megállapítása stb. esetében. Itt említem meg a földközösség jellegzetességét: a nyilas osztást, amelyiknél a nyíl nemcsak jogosultsági és részesedési egység ,hanem mérték is (ld. 4.2.58.). Legtovább •