Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
tának ténye a 19. század elején is (ld. 3.2.17.7.) bizonyítja, hogy a mértéket valahol őrizni kellett. A rőf és az öl esetében meg kell különböztetnünk két etalont. Az egyiket a mindennapi használatra szánták és rögzítetten elhelyezték vagy a vásártéren, vagy a tanácsházon. így pl. Túrócszentmártonban a rőföt 1639 előtt, vagy Pozsonyban a rőföt és az ölet 1715-ben (ld. 2.4.2.2.2.). S hogy azért űrmérték példa is legyen: Rozsnyón 1628-ban kőköböl állott, 80 Marosvásárhelyen 1808-ban kővéka és kőköböl. 81 A másik etalon a törvényhatóság alapmértéke volt, ezt nem tette közhasználatra, ezt gondosan őrizte. Kezdjük az ország alapmértékének nevezhető pozsonyi etalonokkal. Ezeket Pozsony város tanácsházában őrizték 82 végig az egész korszakban. A helytartótanács Budára költözése után azonban, 1798-ban ezekről másolatokat csináltatott, s azt használta alapmértéknek (ld. 2.3.3.1.). Az abszolutizmus idején a bécsi etalon lett az alapmérték, ezt a bécsi mértékhitelesítő intézet őrizte (ld. 2.4.4.1., 2.3.4.2.). Ezekről a pesti mértékhitelesítő intézet felállításakor, 1854-ben másolatokat készítettek, azokat használták alapmértékeknek (ld. 2.4.3., 2.4.4.1., 2.4.5.2.). A méterrendszer bevezetése során pedig az új alapmértékeket 1870-ben az Országos Levéltárban helyezték el, s ezekről a központi mértékhitelesítő bizottság másolatokat készített, mint ahogyan elkészítette a többi eszköz prototípusait is, ezeket használván alapmértékeknek, s ezeket a bizottság őrizte (ld. 2.4.4.1., 2.4.5.3.). A törvényhatóságok alapmértékeinek őrzési helyére az 1798. évi mértékösszeírás ad tájékoztatót. Mindegyik a székházában tartotta: a város a tanácsházána megye a megyeházán. 83 Egy kivételt ismerünk: Debrecen a „Mázsáló Boltja, ban" őrizte azt. 84 Lehetséges azonban, hogy más városok is a mérlegházban őrizték, csak ezt nem jelentették. Néhány törvényhatóságnál közelebbi helyet is ismerünk. Zala megyében a várnagy kezén volt, 85 Bács és Kraszna megyében a levéltárban, 86 Borsodban a pénztárnok a „cassában" őrizte, 87 Temesvárott a városkapitány kezén volt. 88 Erdélyben a levéltárban őrizték Kolos, K. Szolnok, Küküllő, Sebes, Hunyad megyékben; 89 Torda megyében az aljegyzőnél és a levéltárosnál, 90 Háromszéken a levéltárosnál, a pénztárnoknál és vásárbírónál. 91 A többség tehát levéltárban őrizte, ezért lehetséges, hogy azon törvényhatóságoknál is ott volt, akik a közelebbi helyet nem jelentették. Az egyéb településeknél feltehetően hasonló volt a helyzet, az alapmértékeket az adottságoktól függően a tanácsházban, a faluházban helyezték el, vagy a közösség egyik bizalmi emberének gondjára bízták. A földesuraknál az udvarbíró, az ispán, valamelyik másik tiszt kezére adták; a nagybirtokosoknál azonban a kereskedelmi mértékeket külön választották a földmérésnél használt hosszmértékektől, ez utóbbiakra az uradalmi földmérő viselt gondot. 2.3.4. Mérésmód. A mérték, a mérőeszköz használata függ az eszköztől, ez a mérendőtől, és mindkettő függ az embertől, nagyon is függ attól, miként használja. Igaz mértékkel is lehet hamisan mérni. S a mérésnél nem lehet alkalmazni az
