Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
képezése; uradalmi szántók mérése, térképezése; kertmérés és térképezés, malomcsatorna-térképezés, több faluhatár felmérése, csatornatisztítás. Az intai uradalomban: az egész uradalom felmérése, róla három térkép készítése, földkönyvkészítés, csatornajavítások. 41 Következőnek az Esterházyak hercegi ágánál találkozunk földmérővel az 1750es évektől az egész korszakban, 42 s az 1810-es évektől főmérnök irányítja a munkát. 43 A csákvári grófi ágnál 1768-tól dolgozott földmérő. 44 A Csáky családnál 1776-tól, s az 1800-as években rendszeres a földmérő munkája. 45 A Máriássy családnál az 1780-as években dolgozott a földmérő, 46 a Károlyiaknál 1791-től van munkájára adatunk. 47 A Balassa család már 1757-ben foglalkoztatott földmérőt, 48 de csak az 1780-as évektől lett rendszeres alkalmazott. 49 A Zichy családnál 1784-től van adatunk az uradalmi földmérőre, 50 1779-ben 16 pontos utasítással szabályozzák a munkáját. 51 A Festeticséknél 1789-ben kezdődött a földmérő foglalkoztatása, és az egész korszakban alkalmazott volt. 52 1812-ben az „uradalmi inzsenereknek" 52 pontos, 1814-ben a „directionalis fő inzsenérnek" 12 pontos utasítást ad Festetics György, részletesen felsorolva a feladatokat, melyek többsége földmérés, térképezés, földkönyvkészítés. 53 Nagyon valószínű, hogy más módosabb család is foglalkoztatott esetenként vagy rendszeresebben szakképzett földmérőt, különösen az úrbérrendezés megindulása (1767) után, csak nincs róla adatunk; mint ahogyan az is nagyon valószínű, hogy a kisebb birtokosok az esetenként adódó felméréseket az önképzett földmérőkre bízták, akikről nem maradt fenn emlék, irat, csupán a végzett munka eredménye: a felmérés. Utoljára említem, mert alig végzett földmérő munkát — néha térképezést —, a város mérnökét. Neki, érthetően, más volt a feladata, s nagyon valószínű, hogy az elöljáróban említett telekkönyvi földmérő végzi ezt a munkát még a 19. században is. Budáról feltételezhetjük, s innen van a legkorábbi adatunk a városi mérnökre: 1760-ban már ténykedik. 54 Következőnek Szegeden találkozunk vele 1784-ben. 55 A 19. század elejétől azután megszaporodik a számuk. 56 Az alkalmazásról mondottakat befejezendő néhány megjegyzést hangsúlyoznék. A szemlében érthetően nem szerepeltek a hadmérnökök, akik az ország első és második katonai, az első, s részben a második kataszteri felmérését és térképezését végezték. Ezek is, mint a szakképzett polgári földmérők a felmérésnél már a korszerű négyszögöl alapon dolgoznak (ld. 2.3.4.3.), a hagyományos földmértékeket és mérési módokat legfeljebb említik, de nem alkalmazzák. Ezekkel a maga képezte földmérő élt, s még inkább az, akinek esetenként lett feladata a földmérés, aki legfeljebb a hagyományt ismerte, s többször nem is mért, csak becsült. 2.3.3. A mérőeszköz, közkeletűen a mérték, többnyire az etalon hitelesített másolata, amivel a köznapi gyakorlatban mértek. Témám szerint csak a hosszmértékeket tárgyalom. Az előző korszak hosszmértékei öröklődnek: a közkeletűen használt rőf (58,3— 78,3 cm, ld. 3.2.21.) és öl (1,7—3,1 m, ld. 3.2.17.), valamint a ritkábban használt rúd (1,6—3,8 m, ld. 3.2.22.) és kötél (7,0—60,0 m, ld. 3.2.8.), illetve ezek alegységei.
