Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
128 régi bányatelek=11/3 aknamérték=256 bányanégyszogkötél= 12 544 bányanégyszögöd 14 249,9 bécsi négyszögöl=5,13 ha; ezt nevezték később kis bányatelekmértéknek. 1797-ben megerősítették ezt a rendelkezést 2492 — nyilván szükség volt rá —, 1811-ben azonban a kénbányák számára engedélyezték a nagyobb mértéket. 2493 Amikor 1854-ben a császári nyílt parancs, az általános bányatörvény minden bányában egyforma mérték — hosszban a bécsi öl, térmértékben a bécsi négyszögöl — alkalmazását rendeli el, kimondja: „ha a bányászati ... ügyekben más mértékekre ... történik hivatkozás, ezeknek az előadott alapmértékekhezi számszerű aránya hozzámellékelendő", s megtartja a régi nagyságot: „egy vájnamérték (Grubenmass) ... 12 544 négyszög Ölnyi egyenszög", s növeli az egység nagyságát, amikor így rendelkezik: „több ... vájnamérték összessége vájnateleknek (Grubenfeld) neveztetik", 2494 tehát legkevesebb a régi vájnamértékig, 25 088 négyszögölig. Hogy bányanégyszögöl ez, azt nem csupán a váltószám változatlansága bizonyítja, hanem az is, hogy amikor bécsi mértékről van szó, akkor előtte kitették a bécsi jelzőt. 2495 Mivel bizonyos esetekben négy ilyen vájnamérték az egység, 2496 a telek 50 176 négyszögöl, vagyis 41,13 ha, ami annyit jelent, hogy e korszakban az egységnyi nagyság 521-szeresére növekedett. Az egyetlen mértékünk, amelyik ilyen karriert futott be. 4.2.80.3. Telek, mezőgazdasági. Az előző korszakban vizsgálataim végeredményeként úgy véltem, hogy a telek — a mezőgazdasági művelés egysége — mint tartózkodási hely: belső telek, mint munkahely: telekfold, külső telek, tartozék, általában változó, de településenként bizonyos időhatáron belül általában állandó, közismert nagyságú, mindenképp adó- és gazdasági egység, s ezen keresztül lehet általában földmérték is. 2497 Meg kell vizsgálni, mi a helyzet e korszakban, természetesen csak a mérték szempontjából firtatván a témát. Kezdjük a terminológiával. A magyar terminológia: általában telek, helye, ritkábban székhely, ülése az az előző korszakból 2498 él tovább, de bővül, illetve módosul. Az ülése csak „nemes ülés" lesz, 2499 a jobbágynak a „helye" marad, 2500 ez a gyakori név, az a „ház hely" is, 2501 majd átveszik a latin (1. később) „sessiót", 2502 de van amikor rögvest „magyarázzák" is: „sessió (telek)". 2503 E megnevezések alatt a belső telket értik, a külsőt a művelési ággal: szántó, rét stb. nevezik meg. S ha véletlenül mégis előfordul, magyarázzák, mint pl. Nagybarát (Győr) 1684, 1702. évi összeírásaiban: „szántó föld két telekben ... köz névvel az földeket hiák teleknek, az mely vagyon a győri határban". 2504 A „belső" jelzőt azonban csak a 19. század elején kezdik kitenni. 2505 A latin szövegben általában, továbbélően sessio, 2506 azután fundus, 2507 használják a kettőt vagylagosan is: „fundus seu sessio", 2508 azután domus, 2509 ez is lehet vagylagos: „sessio seu domus", 2510 de párhuzamosan is használták, egyszer ez, egyszer az. 2511 Ez is a belső telket jelzi, a külsőt itt is a művelési ág megnevezés, de a jelző itt is ritka, bár a 18. század végén megjelenik a sessio, fundus intravillanus, 2512 majd az ellentéte. A német szövegben Behausung, 2513 esetleg a latinnal vagylagozva: „Behaussung oder sessio", 2514 aztán Haus, 2515 esetleg ez is a sessióval vagylagozva, 2516 végül Lehen, 2517 s ez is a sessióval kapcsolva. 2518
