Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
A további vizsgálatokból kizárhatjuk a városi telket — ez nyilvánvaló —, a telekföldet, vagyis a külsó' telket pedig azért, mert. azokat művelési áganként megnevezve valamilyen földmértékkel határozták meg. Nem lehet tehát földmérték a telek azon vonatkozásban, hogy tartozékainak ott és akkor megszabott nagysága volt, pl. 26 hold szántó és 9 kaszás rét. Az úrbérrendezéskor megállapított jobbágytelek mint belső-külső összesség csak gazdasági és jogi egység, de nem mérték. Tehát csak a belső' telket vizsgálom, ezért jelzőjét el is hagyom. Elvileg tekintve a telek akkor lehet mérték, ha egységnyi nagyságát valamiképp meghatározták, s vele mint mértékegységgel ténylegesen mértek, s mondhatták, hogy az a föld pl. 35 telek, ahogyan mondták, hogy 35 hold. Köztudott, ilyen a gyakorlatban nem fordul elő. A telek tehát valódi földmérték már nem is lehet. Viszont ha nem is szorozták, de osztották: a fél, negyed stb. telek mindennapi, vagyis az előző korszakban indult felezőrendszer 2519 e korszakban is létezett. Ez a gyakorlat viszont feltételez meghatározott egységnyi nagyságot: az egész telekét. Ennyiben lehet a telek mérték, de az egységnyi nagyság mindenkor az adott település — mint fizikai adottság —, és a települők — mint személyi adottság — mennyiségi viszonyának függvénye, mégpedig a település kezdetén. Ez nyilvánvaló, mert beépül, így a telek egy része — a ház helye — kötött lesz. Csak a be nem épített rész változhat, de a határhasználat függvényeként. Csak a határ bővülésekor növekedhet, egyébként csökken, s lesz az egész telekből fél stb. telek. Ez az általános helyzet, közelebbről a devalválódás következménye. Vagyis a telek egységnyi nagyságát a település, telepítés idején kellett, kell meghatározni. Kérdés, hogy ez az egység egyazon településen belül — vagyis minden ottani teleknél — egyforma nagyságú volt-e? Az előző korszak vonatkozó vizsgálatait 2520 e korszakban érthetően nem használhatjuk. Viszont az is érthető: nem vállalkozhattam arra, hogy az ország településeinek akár csak töredékénél is az egyes helyek településszerkezetének történeti változásait feltárjam. Csak néhány példa alapján kereshetem a kérdésre a választ. Nézzük ezeket időrendben. Retteg (B. Szolnok) 1676. évi urbáriuma szerint a telek 49X9 1 / 2 királyi öl, a quartának nevezett pedig 35X6 */á királyi öl nagy, 2521 vagyis 465,5 és 227,5 királyi négyszögöl, az előbbi 1256,85 bécsi nöl, vagyis 45,48 ár, az utóbbi 641,25 bécsi nöl, vagyis 22,23 ár, az oldalviszony pedig az elsőnél 1:5,15, a másodiknál 1:5,38. Kb. feles az arány, mivel pedig a második telek fertály, az elsőnek fél (média) teleknek kellene lennie, de a jelzője hiányzik, mintha egész telek lenne. Olyan régen devalválódott már, egésznek számít, csak a felezőrendszer és a fertály figyelmeztet a hajdani egész telekre, amely kb. 2514—2564 nöl lehetett. Köres (Pest) 1724. évi összeírása szerint az egész telek 13X27 öl, 2522 vagyis 351 nöl, így 12,6 ár; az oldalviszony 1:2,07. Pándon (Pest) az 1748. évi házhelyosztáskor 1 telek 30X153 öl, 2523 így 4590 nöl volt, vagyis 165,1 ár; az oldalviszony 1:5,1; 1792-ben viszont azt írták, hogy „egy házhelyre vétetett: 5600 nöl, 2524 vagyis 201 ár, tehát 1010 nöllel nagyobb terület. Bözödújfalun (Udvarhely) az 1752. évi összeírás királyi ölben adja meg a telkek hosszát-széltét, így: az első telek 61X11 öl, a második 39X12 öl, elhagyott telek
