Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
szőlőmunkásoknál divatos szó, s jelenti a munkába vett földterületnek azon osztályát, szakaszát, amelyet a munkások, ... a szőlőben a kapások egyszerre munkába vesznek", s osztály, szakasz értelmében rokona a pászma szónak, amelynek jelentése a „fonalkötés egy része". 2234 Forrásaim szerint viszont Erdély egyes vidékein, pl. B. Szolnokon, 2235 Krasznában 2236 a szőlőnél is dívott a pászma a paszta helyett — az etimológiai szótár első jelentésében ismeri is ezt az azonosságot —, Vásárhely (Csongrád) vidékén pedig a palászta is járta. 2237 A latin és német forrásokban nem találkoztam vele. A név tehát munkaigény szerinti területegységet jelent. Nagysága vidékenként változhatott. Nézzük meg, miként. Benedekfalván (B. Szolnok) 1682-ben 1 paszta=3 kapás. 2238 A településre nincs támpont, de azon a nagytájon 1 kapás a 18. században átlag 50 nöl, a 19. században pedig Erdély átlaga 225 nöl volt (ld. 4.2.29.1.14.), az előbbivel 150, az utóbbival 675 nöl lenne egy paszta. Vilonyán (Veszprém) 1773-ban a paszta mellett, azonos értelemben a vágó (ld. 4.2.84.) is járta, s egy paszta 19—42, átlag 30 út (ld. 4.2.82.) volt. 2239 Azt azonban már nem tudjuk, hogy egy út hány szőlőtőke volt, így nem becsülhetünk, mert ettől függően alakult a paszta nagysága. Vásárhelyen (Csongrád) azonban tudjuk, hogy a 18. században 1 paszta 100 útból állott, á 50 tőke, vagyis 5000 szőlőtőke volt. 2240 A helybeli tőkeállást nem ismerjük, viszont a közeli (és híres, így hathatott) ménesi szőlővidéken a 19. század elején 1 szőlőtőke=0,1383 nöl (ld. 4.2.79.), így ez a paszta 691 nöl lehetett. Szegeden (Csongrád) az 1812. évi árszabás szerint a paszta szintén 100 út, á 50, így 5000 szőlőtőke, 2241 az előbbihez hasonló okon számolva ez a paszta is 691 nöl lehet. Summázva az adatokat így írhatjuk a tételt: 7 pászta=3 kapás; 1 vágó vagy 7 9—42, átlag 30 út; 100 út=5000 szőlőtőke; 150 vagy 675, illetve 691 nöl, vagyis 5,4 vagy 24,3, illetve 24,9 ár. Tehát — érthetően — a hely, közelebbről az ültetési mód (tőkeállás) a nagyságalakító tényező, mert a paszta a szőlősorok meghatározott összessége, amelynek egységét a kezeléstechnika alakítja ki. 4.2.63. PETRENCE A lekaszált fű, illetve széna vagy gabona összegereblyézett, akkora rakása, amelyet két ember két rúdon (petrencefa) elbír vinni a gyűjtőhelyre, ahol azokból boglyát raknak. 2242 Vagyis a petrence a boglyának (ld. 4.2.5.) kisebb egysége, s mint az, ez is a termésmennyiségen keresztül lett földmértéke a rétnek, s nagyságrendjének megfelelően kisebb területet jelöltek vele. Alkalmazása éppen ezért kivételes. Nekem csak egy adatom van, de egyúttal terminológiai is: Martonvásár (Fejér) 1762. évi összeírásában a rét nagyságát „cumulorum vulgo Petrencze cognonminatorum" adták meg. 2243 Konkrét nagyságát természetesen a helyi tényezők alakították, de sem adatom, sem becsüjéhez támpontom nincs. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a kaszált, vagyis nem kévézett gabonát is petrencébe rakták-hordták, elvileg a szántó földmértéke is lehetne, de erre nincs 27 Bogdán 417
