Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
350, 450, 500, 530/6, 550/6, 640/2, 800/4 nöl, vagyis 4,3—31,7 szélső, 19,1—28,8 középértékkel 12,6, 16,2, 18,0, 19,1, 19,8, 23,0, 28,0 ár; a szőlőnél: 530—820 szélső, 640—760 középértékkel 540, 640, 800/2 nöl, vagyis 19,1—29,5 szélső, 23,0—27,3 középértékkel 19,4,23,0,28,0 ár; az erdőnél: 770—840 szélső, 800—810 középértékkel 770,800, 830 nöl, vagyis 27,7—30,2 szélső, 28,8—29,1 középértékkel 27,7, 28,8, 29,9 ár. A szélső érték minden művelési ágnál kb. egyforma, mutatván, hogy az általánosulás a funkció szerinti alkalmazási alapból indult. Érthető. Érthető az is, hogy ritkább a funkción kívüli alkalmazás. Hogy a kataszteri összeírás alkalmával mind a négy fő művelési ágnál találkozunk vele, mutatja, hogy az általánosulási folyamat ez időre már befejeződött, a mérő már számítási egység is lett, de hogy ezt mégsem lehet általánosítani, azt a helyi szélső értékek és a sokféle nagyság bizonyítja. 4.2.49.1.3. Mérő általában, összefoglaló. Az általános köböltől (ld. 4.2.38.1.) eltérően az általános mérőnek csak két viszonyára volt adatunk, pedig mindkettő országos-általános mérték. Ennek oka valószínűleg az, hogy a mérő később terjedt el, mint a köböl, akkor, amikor az integrálódási folyamat már erősödik. Erre utal az is, hogy pl. a rétnél nem a kaszás viszonnyal, hanem magával a mérővel jelzik a nagyságot. A mérő előnyomulásának — a köböl rovására — valószínűleg az az oka, hogy a köböl jellegzetesen magyar, a mérő inkább osztrák jellegű mérték. Közelebbről: a bécsi udvar szándékának megfelelően, háttérben a bécsi mérő hat, hatására a nevében azonos, nagyságában közeli pozsonyi mérő (amit kezdetben szintén köbölnek neveztek) lesz hivatalos — a kassai köblöt szorítva ki —, s ez a tekintély kihat az egyéb mérőkre is. Nem véletlen, hogy Erdélyben megmaradt a köböl. Mivel csak a hold és a nöl viszonya van a mérőnek, s nem több, nincs szükség az összegezésre, illetve felesleges ismétlés lenne a vonatkozó adatok felsorolása, a köböltől eltérően nem közlöm ezeket, hanem csak utalok a hold (ld. 4.2.49.1.1.) és a négyszögöl (ld. 4.2.49.1.2.) összegzéseire. Vegyük most számba az alegységeket, a jelzővel ismert, így többségében helyi mérők adatait. Mindegyike a vetőmagszükségleten keresztül lett gabonamértékből földmérték. Amennyiben közvetlen lehetőség nincs a metrikus nagyság megállapítására, és a mérő űrtartalmát ismerjük, a köbölnél tárgyalt módszerrel (ld. 4.2.38.1.14.) próbálom azt megbecsülni. 4.2.49.2. Mérő, bánóéi. E helyi mérő a névadó falu (Trencsén) határán túl is dívott, mert Szlatina (Trencsén) 1670. évi összeírása szerint ott éltek vele. 1824 A nagyságbecsühöz támpont nincs. 4.2.49.3. Mérő, báti. Ez is a faluhatáron (Hont) túl is elterjedt helyi mérték. Erre is csak egy adatom van. Ság (Hont) 1686. évi összeírása szerint dívott ott. 1825 Támpont most sincs.
