Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
640—690, átlag 640. Zala megye: 1786. Alsózsid 530—550, átlag 530; Brezovec 610—750, átlag 700; Csehovec 640—660, átlag 650; Egregy 530—560, átlag 530; Gibina 590—630, átlag 600; Jalsovec 620—640, átlag 630; Jurchevech 560—650, átlag 630; Keszthely 530; Kristanovec 620—680, átlag 650; Lapsina 630—650, átlag 630; Légrád 3010—3410, átlag 3200. Ráckanizsa 630—640, átlag 630; Sabnik 640—670, átlag 650; Szántó 530—570, átlag 530; Szentandrás 530—560, átlag 530; Szentjakab 530—540, átlag 530; Szentmárton 590—610, átlag 600; Szobotica 630—670, átlag 650; Sztanetinec 600—640, átlag 640; Ternovec 620— 790, átlag 640; Udvaros 530—540, átlag 530; Vallus 530—560, átlag 530; Vindornyaszőlló's 530—540, átlag 530; Vratissinec 640—800, átlag 650. Baranya megye: Bagota, 1786. 700—840, átlag 830. Buda, 1786. 520—540, átlag 530, r. 470—560, átlag 530. A nagytáj summázva: 7 mérő=a szántónál: 450—800 szélső, 530—580 középértékkel 10 nagyságban 450, 500, 530/10, 550/2, 600/2, 630/4, 640/3, 650/5, 700, 830 és 3200 nöl, a gyakoriság többsége Zala megyei; a rétnél: 230—880 szélső, 420—690 középértékkel 4 nagyság: 350, 530, 550, 640/2 nöl, a szőlőnél: 530—690 szélső értékkel 540, 640 nöl. Duna—Tisza vidék. Pestmegye: Vasad, 1786. 780—830, átlag 800, r. 800. Jászkunság: 1786. Alsószentgyörgy 710—770, átlag 720, r. 120—810, átlag 500, e. 770; Apátia 800—820, átlag 800, r. 790—810, átlag 800; Kisér 780—810, átlag 800, r. 800—830, átlag 800, sző. 760—810, átlag 800, e. 830—840, átlag 830; Kunszentmárton 790—810, átlag 800, r. 800—820, átlag 800, sző. 750—820, átlag 800, e. 800—810, átlag 800. Összegezve: 7 mérő=szántónál: 710—830 szélső, 780—810 középértékkel 2 nagyság: 720, 800/4; rétnél: 120—830 szélső, 790—810 középértékkel 2 nagyság: 500, 800/4; szőlőnél: 720—820 szélső értékkel 800/2; erdőnél: 770—840 szélső értékkel 770, 800, 830 nöl (egy kivétellel jászkunsági nagyság). Erdély. Hunyad megye: Felpestes, 1793. 90 királyi nöl, 1823 vagyis 244 bécsi nöl az 7 mérő. Dél-Magyarország. Bács megye: Martonos, 1766. 528 nöl (ld. 4.2.49.1.1.) az 7 mérő. Horvát-szlavón terület. Körös megye, 1755. holdnál becsülve 1200 nöl (ld. 4.2.49.1.1.) az 7 mérő. A viszony összegzését most is az adattartomány elégtelenségének megállapításával kezdhetjük. A Felvidék és a Dunántúl jobban képviselt, de ott is egy-egy megye adja a többséget. Három nagytájat hasonlítva össze a hegyvidéktől a sík vidékig növekedik az egységnyi nagyság, ami érthető. A további megállapításokhoz azonban előbb írjuk fel a tételt. 1 mérő=aszántónál:244—830 szélső, 510—770 közép— és kivételesen 3070— 3410 — értékkel 17 nagyságban: 244, 400, 480, 500, 510, 528/2, 530/17, 550/7, 600/3, 630/4, 640/3, 650/5, 700, 720, 800/4, 830, kivételesen 3200, vagyis 8,8—39,8 szélső, 18,3—25,5 közép kivételesen 108,3—122,6 — értékkel 8,8, 14,4, 17,3, 18,0, 18,3, 19,0, 19,1, 19,8, 21,6, 22,7, 23,0, 23,4, 25,2, 28,8, 29,9 és 7/5,7 ár, becsülve pedig 363, 468, 600, 650, 700, 1200 nöl, vagyis 13,1, 16,8, 21,6, 25,4, 28,8, 43,2 ár, a rétnél: 120—880 szélső, 530—800 középértékkel 7 nagyságban:
