Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
szélső értékkel 19,1, 34,0, 36,0, 39,6, 43,2, 51,1, 68,0 ár, becsülve pedig 272 és 1600 szélső értékkel 400, 528, 583, 961,1100,1200/2,1600 nöl, vagyis 9,7 és 57,5 szélső értékkel 14,4, 19,0, 21,0, 34,6, 39,6, 43,2, 57,5 ár. S máris megállapíthatjuk azt is, hogy mind a helyi, mind az általános szélső értékek, mind a hét-hét változó nagyság bizonyítja az eredeti meghatározás szerinti mértékből fakadó nagyság változását, mind pedig a köböl különbözőségét, mert ezt figyelembe kell venni: azonos négyszögöl nagyságok esetében nem bizonyos a köbölnagyság azonossága, csak lehetséges. (Ld. még az alegységek vonatkozó adatait, 4.2.38.5.—4.2.38.34.) 4.2.38.1.12. Köböl — szántó. Ritkábban dívó mértékre (ld. 4.2.73.) vonatkozó viszony. Egyetlen adatom van. Faradon (Sopron) 1686-ban 1 köböl=0,33 szántó. 1530 A nagyságbecsühöz támpont nincs. 4.2.38.1.13. Köböl — szekér. Kivételes viszony (ld. 4.2.76.), nem funkció szerint, hanem általában szerepel a köböl. Háromszék 1610. évi konstitúciója szerint „köblösön kell érteni [többek között] két szekér szénára való szénatermő földet", 1531 vagyis 1 köböl=2 szekér. Támpont itt sincs. 4.2.38.1.14. Köböl általában, összefoglaló. Indítsuk azzal a szembeötlő táji sajátossággal, hogy ez az általános köböl Dél-Magyarországon és a horvát-szlavón területen nem dívott. A többi nagytájon igen, így országosan, általában a szántónál, tehát funkció szerint, de kivételesen, s inkább táji sajátossággal más művelési ágnál is alkalmazták, ennyiben általános mérték. A nagyságára vonatkozó viszonyok itt sem azonosak, választani kell őket. A következő egyenletnél azonban azt is figyelembe kell venni — mint már említettem —, hogy a köböl sem bizonyosan azonos, helyileg változó nagyságú lehet, a jelzők hiányában azonban nem lehet őket megkülönböztetni. így értékelendő tehát a tétel: 1 köböl =1 darab; 3,87 erdei öl=63,32 m 3 erdei fa; 0,07—4,0 szélső, 0,30—2,0 középértékkel átlag 0,80; 25 nagyságból gyakoriság 0,5/4, 1,0/13 hold; 3 illetve 8 kapás; 1 kaszás; 0,01— 1,5, átlag 0,64 kötél; 1,0 lánc; 1,0 pozsonyi mérő (rét); 12 800 közönséges négyszöglépés; 0,33 szántó; 2,0 szekér; 376—1890 szélső értékkel 530, 949, 1000/2, 1100/2,1200/4, 1421,1890 nöl, vagyis 13,5 és 68,0 szélső értékkel 19,1, 34,0, 36,0, 39,6, 43,2, 51,1, 68,0 ár, becsülve pedig 272—1600 szélső értékkel 400, 528, 583, 961,1100,1200/2,1600 nöl, vagyis 9,7 és 57,5 szélső értékkel 14,4,19,0, 21,0, 34,6, 39,6, 43,2, 57,5 ár. Az adatok a helyi körülményekből származó helyi nagyságváltozatokat bizonyítják. A gyakoriságok viszont arra utalnak, hogy érezteti hatását az az adatoknál észrevehetően a 18. század második felében meginduló folyamat, amely — más mértékeknél is tapasztalhatóan — az eredeti nagyságmeghatározástól, így funkciótól elszakítva, mintegy számítási egységet alakít ki a mértékből. A következőkben, a helyi köblök szemléjénél, ha a nagyságmegállapításra támpont nincs, az alábbi módszerrel becsülök. A 18—19. századi gabonafélék térfogatsúly-vizsgálatom adatai közül a búzának észak-magyarországi (mert a köböl délen nem dívott) hektolitersúly értékével (72,1 kg) 1532 számolva megállapítom, hogy
