Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
Ugyancsak ki kell zárni azokat az eseteket, amikor a kert nagyságát valamilyen közkeletű mértékkel határozták meg, pl. Sáros városban 1631-ben a vetőkertet lábban (ld. 4.2.41.), Kassán (Abaúj) 1728-ban a gyümölcsöst holdban ; 1398 vagy megadják a kert széltét-hosszát lépésben, pl. Küküllővárott 1726-ban; 1399 vagy ugyanazt ölben, pl. Tokajon (Zemplén) 1731-ben. 1400 Mi marad tehát? Az az eset — nyilvánvaló, hogy ez a kivétel —, amikor a kerti ténylegesen egységként szerepel, s úgy írják hozzá a mennyiség számát, hogy az nem a kertre általában, egészében, hanem annak eleve meghatározott és ismert nagyságú részére vonatkozik. Másként fogalmazva: amikor egy-egy kert területe több, egységnek vett kis kertterületből áll össze. Ilyenre csak egy típusnál van adatom, s ez a káposztáskert, amelyet káposztafejjel (ld. 4.2.30.) mértek; vagyis a művelési ágból alakult a mértékegység, s annak nagyságát a termésmennyiséggel határozták meg. Sopronban 1778-ban „egy" káposztáskert az 100 káposztafej volt; 1401 Keszthelyen 1849-ben pedig nyomtatott összeírási űrlap fejlécében, tehát egységként szerepel: „káposztás föld: száz főnyi". 1402 Nem cselekedték volna, ha nem lett volna közkeletű gyakorlat, hogy ez a kert mérték, és valószínű, hogy korábban is és másutt is dívott. Tehát: 1 káposztáskert=100 káposztafej, s mivel pedig úgy becsültem, hogy 1 fej az 0,064—0,111, átlag 0,087 nöl (ld. 4.2.30.), írom tovább: 6,4—11,1, átlag 8,7 nöl, vagyis 0,22—0,39, átlag 0,31 ár. 4.2.35. KILA 4.2.35.1. Általában. Kila néven török űr-, illetve gabonamérték. 1403 Az utóbb mivoltában a hódoltság idején honosodott meg nálunk, s a vetőmagszükségleten keresztül lett földmérték: egy kila gabona vetésterülete — csak e szempontból foglalkozom vele —, valószínűleg a köböl (ld. 4.2.38.) és a mérő (ld. 4.2.49.) hatására, pontosabban: azok helyett, amelyik az adott területen dívott, azt váltotta fel, s viszonylag gyorsan. 1612-ben Hont és Nógrád megyékben már alkalmazták. 1404 E két megyén kívül használták — meglátjuk — a Jászkunságban, Pest, Heves és Veszprém megyékben; s tartósabban hódított, mint a török, mert a Jászkunság kivételével mindegyik megyében dívott a 19. század elején is. Azt viszont nem állíthatjuk, hogy a jelzett területen egységesen általánosan használták volna, csak e terület egyes kistájain. És rendkívül érdekes, de nyilván nem véletlen, hogy a kila mint földmérték a hódoltságnak mintegy a „front" vidékén terjedt el, a török „hátországban", Somogy, Tolna, Bács stb. megyékben nem, és földmértékként Erdélyben sem dívott. E helyzetet azonban hihetően magyarázni nem tudom. A magyar forrásokban kila vagy killa, a latin szövegben, nem lévén latin megfelelője, nem egységes a szóhasználat. Általában megtarják a kil(l)át, s latinul ragozzák, 1405 esetleg köznyelvesítve írják, 1406 máskor vagylagozzák a hagyományos mértékkel: kila seu cubulus, 1407 avagy: kila seu metreta. 1408 Német forrásban nem találkoztam vele.
