Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
(Szabolcs) már területet mérnek vele—a kötélaljával (ld. 4.2.39.) együtt —, s a nagyságra is kapunk adatokat: 1 kerékalja=2X630 bécsi öl, vagyis 1260 nöl, valamint 0,066 kötélalja=0,66 köböl. 1381 A következő adat, sajnos, olyan viszonyszámot ad, amelyik a nagyság meghatározásához nem segít. Hajdúnánáson a réti földek 1779. évi osztályakor minden egész telekhez 50 kerékaljat adtak. 1382 Kunszentmiklóson az 1784. évi pusztaosztáskor a réti földeket kerékaljjal mérték ki (a rúd [1. 4.2.70.] mellett), s megállapítható, hogy 1 kerékalja = 1,4X406 bécsi öl, vagyis 607,5 nöl, továbbá=0,1 rúd. 1383 Kecskeméten (Pest) ugyancsak a puszta osztásánál alkalmazták ezt a mértéket a 18. század végén; 1384 Orosházán (Békés) 1820-ban a legelő nyilas osztását mérték vele. 1385 A 19. században Mezőtúron (Heves) a rét mértéke, szintén a nyilas osztásnál; 1386 ugyancsak dívott Túrkevén (Kunság) és Szentesen (Csongrád). 1387 Az adatok alapján a nevezett területre vonatkoztatva, de talán a dokumentáltnál korábbi időszakra is kiterjedő érvénnyel írom a tételt: 1 kerékalja = 0,066 kötélalja =0,66 köböl; 0,1 rúd; 608—1260, számtani átlagban 934 nöl, vagyis 21,9— 45,3, illetve 33,6 ár. 4.2.34. KERT A mai értelmű kert szavunk a kerül, kerít igék ker alapszavából származóan jelentésátvitellel alakult ki, először a bekerített helyre, majd a kerítetlen, de hasonló rendeltetésű területre vonatkozóan. Sok típusa volt. Részint — és főleg — valamilyen növénykultúra helye — tehát művelési ág —, részint gazdálkodási színtér, részint pedig az állatok tartózkodási területe. Elhelyezését tekintve vagy a telek végében volt, vagy a település szélén, illetve a határnak e célra megfelelő részén csoportosan helyezkedett el. 1388 Kérdés, hogy földmértékként is dívott-e? A források, elsősorban az összeírások abban egyeznek, hogy a többi művelési ágtól elválasztva megnevezik: kert — a latin forrásokban hortus, pomaria, 1389 a ritkább németben Garten —, ugyanakkor megnevezik típusát is (vető, káposztás, gyümölcsös stb.). Aztán sokféleképp folytatják. A leggyakoribb az, hogy a megnevezés leírással párosul, pl. Marcinfalván (Abaúj) 1686-ban, 1390 esetleg megtoldják ezt a darabszámmal (ld. 4.2.10.), pl. Makovicán (Sáros) 1641-ben, 1391 vagy a megnevezéshez csak a darabot teszik ki, pl. Regécen (Abaúj) 1678-ban. 1392 A ritkábban alkalmazott módok közül néhány példa: a gyümölcsösnél megmondják, milyen fák vannak benne, pl. Hrabócon (Sáros) 1686-ban; 1393 a veteményesnél milyen ágyás, pl. Huszton (Mármaros) 1678-ban: 5 ágyás petrezselyem stb. 1394 Másik mód: megmondják mennyi a termése, pl. Varanon (Zemplén) 1684-ben a káposztáskertben megterem 22 hordó (ld. 4.2.25.1.2.) káposzta, a dióskertben 6 kassai köböl (ld. 4.2.38.1.6.) dió; 1395 Sáros városban 1688-ban a gyümölcsös 25 bártfai köböl (ld. 4.2.38.1.6.) gyümölcsöt ad; 1396 Palotán (Veszprém) 1740-ben a vetőkert hány kosár (ld. 4.2.37.) veteményt terem, 1397 és így tovább. Vagyis a termésnek megfelelő mérő-, tárolóeszközből alakítanak mértéket. E példák mutatják az általános gyakorlatot, s kétségtelen, hogy ez esetekben a kert nem mérték.
