Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

ban pedig megtaláljuk a korszakunk második felében elterjedő terminológia kezdeti alakját, s alakulását is. 1630-ben így írták: „melyre szükséges ... kapás",

1074 1636-ban így: „kapálhattya kapás" és „kapásra való",

1075 1643-ben „megyén reá kapás" szerepel,

1076 1691-ben pedig csak „kapás" a meghatározás;

1077 s ez az az alak, amelyik azután általánosul, bár a 18. században is gyakori még az egyéb névalak. Az alja kifejezés egyébként — történeti-etimológiai szótárunk szerint — ural kori al szavunk birtokos személyragos alakja, alapjelentése pedig valami alá tartozó területrész; teljesen logikus tehát a kapához való kapcsolódása. A latin forrásokban az előző korszak terminológiája: a fossor

1078 él tovább, s csak ez az egy név, amelyiknek szótári jelentése egyébként egyezik az utolsó magyar alakkal: kapáló ember, vagyis kapás. Ugyanez a jelentése a 18. század elején jelentkező német terminológiának is: Hauer, pl. Szőce (Vas) 1702. évi összeírásában.

1079 Lehetséges, hogy mindkettő közrejátszott a magyar kapás elnevezés általánosulásában, így egységesítve a hosszú ideig élő, az ősi, egyúttal magyar eredetet megőrző hazai megnevezési változatokat. Szerbhorvát neve: motika.

1080 De hogy mekkora az a szőlőterület, amelyet egy ember egy nap megkapálhat, az több tényező függvénye. Az ember, az eszköz, a műveléstechnika, s természetesen maga a szőlő alakította a nagyságot. Érthető, hogy ez egy településen belül, sőt, egy szőlőhegyen is változhatott, s hogy változott is, meglátjuk a következő vizsgálatok során. A kapásra vonatkozó sok adat, mértékviszony közül természetesen csak a nagyságmeghatározókat veszem számba. 4.2.29.1.1. Kapás — akó, általában. Jellegzetes szőlőmértékre (ld. 4.2.1.) vonatkozó viszony, az adatok többségénél azonban nem tudjuk (esetleg csak sejtjük), milyen akóról van szó, mert hiányzik a jelzője. Előbb ezeket vegyük számba, követve az időrendet, a területi összefüggéseket így is megállapíthatjuk. Kővár 1715. évi összeírása szerint 1 kapás=2,6 akó.

1081 Lehetséges, hogy erdélyi akó ez, de a bizonytalanság miatt nem számolunk vele. Rohoncon (Vas) 1720-ban 1 kapás átlagosan 1 akó volt,

1082 támpontunk nincs. A győri püspökség javainak 1733. évi összeírása szerint 1 kapás Romándon (Veszprém) 2,5 akó, Sopronban pedig 0,25 akó volt.

1083 A romándi adathoz nincs támpontunk, a sopronihoz nem kell, mert tudjuk, hogy 1778-ban 1 kapás 64 nöl volt (ld. 4.2.49.1.2.). Várad (Bihar) 1735. évi összeírása szerint 1 kapás 1,33—1,5, átlag 1,4 akó volt,

1084 támpontunk a nagyságbecsühöz nincs. Béllye (Baranya) 1736. évi összeírása szerint 1 kapás=0,5—3,5, átlag 1,8 akó,

1085 támpont nincs. Petanc (Vas) 1737. évi összeírásában 1 kapás = 1,53 akó,

1086 támpont nincs. Blackó (Pozsega) 1762. évi összeírásában 1 kapás=3,0 akó,

1087 támpont nincs. Kismaros (Nógrád) 1766. évi összeírása szerint 1 kapás=2,0 akó,

1088 támpont nincs. Nagymaros (Hont) ugyanez évi összeírása szerint 1 kapás=3,09 akó,

1089 támpont nincs. Retteg (B. Szolnok) 1767. évi összeírása jó, közepes és rossz termés tagolásban adja a viszonyt, így 1 kapás = 5,3, 2,8 és 2,4 akó.

1090 A jó termés tehát 2,2-szer több a rossznál, a közepes termés több, mint a számtani átlag. A nagyságbecsühöz támpont nincs. Szentgyörgy (Pozsony) 1774. évi összeírása szerint 1 kapás=l,05—